WERK IT!

Blog » WERK IT!

Eifert Kata Nóra frissen végzett a MOME divat- és textiltervezés (MA) szakán. We all born naked, and the rest is DRAG című, különleges, festői színhatásokra épülő és az autonóm szobrászattal is kacérkodó imázskollekciójával diplomázott. A művésszel mestermunkájáról és a divatvilág kortárs helyzetéről beszélgettünk.

Mit gondolsz az identitáspolitika, művészet és divat határán létrejövő kezdeményezések szerepéről a kortárs művészetben? Volt olyan alkotói gyakorlat, trend vagy irányzat, ami hatott rád a diplomasorozat tervezésekor?

Nagyon izgalmasnak és fontosnak tartom, hogy ilyen projektek létrejöjjenek.  Szerintem a divattervezésnek nem kizárólag az a célja, hogy funkcióját betöltő, esztétikus ruhadarabok, hanem tulajdonképpen testen viselhető műalkotások szülessenek, melyekkel akár fontos üzeneteket is közvetíthet a tervező és általa a viselő is. Úgy érzem, hogy egy divattervező – csakúgy, mint bármely más művész – feladata többek között az is, hogy nyitott legyen a világban zajló történésekre és reagáljon az aktuális problémákra, legyen az például identitáspolitikai kérdés, klímaváltozás, társadalmi problémák, stb.

A diplomamunkám elkészítése során is arra törekedtem, hogy a kollekció által számomra fontos tartalmakat fogalmazzak meg. A drag queenek világából inspirálódtam, akik az öltözködésükkel harsányan, túlzóan, sokkolóan kommunikálnak. Perszónáik megformálásában talán a leglényegesebb elem az öltözékük. A nézők számára egy egész karaktert és történetet vázolnak fel, teátrális vizuális elemeket felhasználva. A drag műfajára vizuálisan és viselkedésjegyekben is maximálisan jellemző a camp stílus, amire a kollekcióm tervezése közben én is egy meghatározó alappillérként tekintettem.

Mi a kulturális, történeti, konceptuális háttere ezeknek az extrovertált cipőknek? Mi húzódik a robbanékony színkombinációk és váratlan anyaghasználat mögött?

Az elmúlt évek során nagyon közel került a szívemhez a drag kultúra, ami egy túlzó és mindenekfelett teátrális formája a cross-dressingnek, nőimitátorságnak. Kutatásom jelentős részét azok a személyes tapasztalatok teszik ki, melyeket nem tudatos módon gyűjtöttem az elmúlt évek során, csupán érdeklődésem és rajongásom vezérelte: drag tematikájú filmeket, sorozatokat néztem, zenéket hallgattam, meleg szórakozóhelyeken, bárokban személyesen is találkoztam drag queenekkel és az elmúlt hónapokban a magyar ballroom közegbe is belecsöppentem, ugyanis elkezdtem vogue-táncra járni. Ezeket a személyes élményeket próbáltam egy tudatos módszertan alapján beleszőni abba a tudományos kutatómunkába, melyet szakirodalmak olvasásával végeztem.

A dragqueenek furcsa világában elmélyülve szeretetet, elfogadást és magabiztosságot tapasztaltam, rengeteget tanultam tőlük, ezért – egyfajta tisztelettételként – szerettem volna nekik szentelni a diplomakollekcióm és egy olyan művészeti alkotást létrehozni, ami által megmutathatom a világnak is a drag kultúra szépségét. Egy olyan imázs cipőkollekciót terveztem, ami megragadja és magában hordozza a drag esszenciáját. Azokat a kulcsfontosságú́ eszköztárakat vizsgáltam, amelyekkel a drag queenek elérik a nőiség illúzióját, és ezeket öntöttem cipők formájába. Öt ilyen elemet határoztam meg: ruha, smink, haj, attitűd és test, melyekhez a kollekcióm vizuális elemeit rendeltem.

A tervek, úgy tudom, hogy háromdimenziós technológiával készültek. A járványügyi helyzet miben hatott a munkafolyamatodra?

Abszolút befolyásolta a döntéseimet a kialakult helyzet. Egyik napról a másikra derült ki, hogy a vírus miatti rendelkezések alapján nem tehetjük be a lábunkat az egyetem területére, tehát a műhelyeket sem tudjuk használni. A cipőkészítéshez speciális gépek, eszközök kellenek, amik otthon nem álltak a rendelkezésemre. Világossá vált számomra, hogy alternatív megoldást kell találnom a kivitelezésre. Mindig is élveztem a grafikai programokkal való munkát és érdekelt a 3D-tervezés világa, de idő hiányában korábban nem tudtam elmélyíteni a tudásomat ezen a területen, most viszont úgy döntöttem, hogy a hirtelen rám zúduló időt arra használom fel, hogy megtanulok kezelni egy 3D-animációs programot, és 3D-látványtervek formájában fog létrejönni a kollekció. Nagyon élveztem, óriási, eddig nem tapasztalt szabadságot adott a tervezés során és egy sokkal extravagánsabb, konceptuálisabb kollekció létrehozására adott lehetőséget. 

Mik a terveid a kollekcióval?

Több drag queennel is felmerült a kollaboráció ötlete: fellépőcipőket terveznék és készítenék számukra. Ezek egyelőre ugyan csak szerelemprojektek az egyébként teljes állású ruhagyártás-koordinátori munkahelyem mellett, remélem, hogy a jövőben teljes mértékben ezeknek szentelhetem az időmet és biztosítani tudom a megélhetésemet a művészetemből.

Te hogy látod az öltözködés és identitás összetett viszonyrendszerét? Ki engedheti meg magának, hogy saját magát megkonstruálja attribútumain keresztül? Te hogyan viszonyulsz ehhez tervezőként?

Az öltözködéssel mindenki szavak nélkül kommunikál a világ felé. Azonnal képet adunk az identitásunkról, akár tudatosan, akár nem. Én elsősorban imázskollekciókat terveztem eddig és egyfajta üzenetközvetítő eszközként tekintettem a kollekcióim darabjaira. Mivel a konceptualitásnak nagy szerepe van a tervezési metódusomban, törekedtem arra, hogy könnyen dekódolható vizuális elemeket használjak fel, például szövegek, harsány minták, színek, textúrák, sziluettek. Úgy gondolom, hogy mindenki számára nyitott a lehetőség, hogy tudatosan formálja a megjelenését, ezáltal a róla alkotott képet is. Persze a pénz mindig is az egyik legnagyobb befolyásoló tényező volt az öltözködés szempontjából, de ma már rengeteg olyan új trend és stílusirányzat van jelen, amik szélesebb rétegeknek adják meg az öltözködéssel való önkifejezés szabadságát, hiszen kis költségvetésből is ki lehet hozni egy ruhatárat, gondolok itt például a vintage- és secondhand ruhák divatjára vagy a normcore stílusra, minimal gardróbra, stb.

Hogyan befolyásolják szerinted a divatvilágot a szociális média felületein alakuló művészeti diskurzusok?

Az, hogy sokkal gyorsabban és nagyobb mennyiségben áramlanak az információk, a divatvilágban ahhoz vezetett, hogy megváltozott a tervezési folyamathoz való hozzáállás, csakúgy, mint a szezonok ütemezése, valamint a kollekciók bemutatása és értékesítésének módja is. A közösségi média befolyásoló ereje óhatatlanul utoléri a művészt is, hiszen, aki nem egy kő alatt él, állandóan ki van téve az információ áradatának, ami tudat alatt is befolyásolhatja egy alkotó gondolkodását, és az inspirálódás folyamatát is. Nem gondolom azonban, hogy ez egy negatív dolog lenne, azonban az inspirálódás és a plagizálás közötti határvonalat talán egy ilyen alkotói környezetben könnyebb átlépni.

Utolértük a jövőt öltözködés szempontjából? Milyen irányba haladunk?

Úgy érzem, hogy a divat haladási iránya már nem képezhető le egy egyenes vonallal. Szerteágazik, összefonódik, rengeteg különböző trend és stílusirányzat van jelen egymás mellett, melyek sokszor egymásra is hatással vannak, mutálódnak. Trendről trendre megfigyelhető, hogy múltbéli dolgokhoz nyúlunk vissza, természetesen újragondolva, új köntösbe bújtatva. Szerintem egy nagyon izgalmas divattörténeti korszakot élünk éppen, ahol az egyénnek eddig soha nem tapasztalt mértékű befolyása van a divat alakulására. Gondoljunk csak a közösségi média befolyásoló szerepére vagy az influenszerkultúrára.

Szólj hozzá!