A növényvilág szimbólumai a művészet történetében mindig valamilyen mondanivalót közvetítve jelentek meg. Míg az olyan festők, mint Hieronymus Bosch, a bűn és az erény párharcának színtereként jelenítik meg a természetet, addig a 19. századi ipari forradalom után vad, fékezhetetlen, megszelídíthetetlen asszociációkkal bírt. Példa erre Henri Rousseau Le lion, ayant faim, se jette sur l’antilope című. képe, amely a természet erőszakos és kegyetlen karakterét hangsúlyozza.
A 20. század óta jelentős művészeti tendenciának számít a civilizált és a primitív társadalmak összehasonlítása egymással a természet motívumainak segítségével. Rashid Johnson Plateaus című installációja is a kultúra és a természet kapcsolatát vizsgálja. A mű emberi kéz által alkotott, illetve természet szülte anyagokat egyaránt tartalmaz.
Camille Henrot 2012-es Is it possible to be a revolutionary and like flowers? című munkájában az ikebana nevű japán virágművészeti tradíciót alkalmazza, mely a szavak nyelv nélkül való kifejezését kísérli meg. Henrot sorozatában minden növénykompozíciót egy-egy olyan idézet ihletett amely kapcsolatban áll a virágok latin elnevezésével. Ez a mesterséges botanikus kód, arra törekszik, hogy a puszta látvány által kommunikáljon, így reflektálva a kortárs kultúra nyelvvel és közösségi intézményekkel való kapcsolatára.
Környezetünk védelmére érzékeny alkotók egész sorát foglalkoztatja a természet kizsákmányolása. Ilyen művész Sara Cwynar is, aki 2014-es Encyclopedia Grid (Banana) című installációjában a a banántermesztésnek az őserdőkre mért határtalan csapásait dolgozza fel a fotográfia eszköztárával.
Világunk ma egy olyan, környezetvédelmi szempontból releváns időszakot él át, amikor a fenntartható design, a környezettudatos divat és az organikus étkezés mind olyan gesztusok, amelyek az aktuális helyzetre adott logikus reakciókként kell, hogy beépüljenek mindennapjainkba.
Untsch Kata