A belga Pieter Vermeersch festményei és installatív terei e három fogalom köré szerveződnek. Művészetének fontos kiindulópontjaként sokszor utal a fotográfia médiumára, habár önmagát, mint festőt definiálja. Munkái készítésekor fontos a narratívától megfosztott fotó használata, amelyet mint egyfajta kiindulópontot emel be praxisába. Festészetében sokszor megkérdőjelezi a konzekvens absztrakciót. Sokat kísérletezik az ábrázoló festészet és a minimalista absztrakció határterületeinek feltárásával. Úgynevezett “zero degrees” festményein az alakok, alakzatok általában nem egyértelműen azonosíthatóak, ugyanakkor mégsem lehet absztrakt alkotásnak tekinteni képeit.
Vermeersch bárhol állít ki, az adott térnek kulcsfontosságú szerepet ad. Kiállítási koncepcióját általában szorosan a kiállítás teréhez, a helyszínhez alakítja, építészeti és sokszor történelmi adottságaira is reflektálva. A galéria vagy a kiállítótér sajátos építészeti kontextusa minden projektnél Pieter Vermeersch kiindulópontja. A tér nem csak a befogadó közeget biztosítja, hanem alapvetően irányítja is a nézőt a tapasztalatszerzésben. A művész ezt kihasználva újratervezi a galériák belső elrendezését, új tégla- és gázszilikát falak telepítésével, így bizonyos építészeti funkciók, mint a védelem és a kényelem megszűnnek. Vermeersch építészet iránti érdeklődése a tér fizikai meghatározásában, fejlesztésében és manipulációjában rejlik.
Az elmúlt években nagy figyelmet szentelt a különböző ásványok, kőzetek kialakulásának vizsgálatára. Leginkább a természet és az idő anyagformáló erejének megismerése, és az erre való reflektálás foglalkoztatta. A 2016-17-es években kezdett márvány-kép sorozatain gyönyörű színekben pompázó, tükör simára csiszolt márvány szeletekre fest. Ezzel a festői gesztussal az évmilliók alatt kialakult kőzet egy új, jelenkori réteget kap, ezzel újra “aktiválva” az idő által létrejött természeti kincset. Vermeersch munkái folytonos interakcióba lépnek a befogadóval, a képeit mint az idő nemes lenyomatait új jelentéssel ruházza fel, utalva külső és belső épített világunkra.
Márvány képei mellett Vermeersch sokak számára finom színátmeneteiről ismert. Kisebb méretű vászon képeitől kezdve egész falakat, több métert lefedő falfestményeket készít ezzel a technikával. Sokszor egy-egy színárnyalatnak egy bizonyos időintervallumot feleltet meg, így felosztva egy falfelületet egy nap vagy akár egy év színeivel. A finoman egymásba mosódó árnyalatok egy hatalmas dinamikus hullámmá alakítják a kiállító terek falait. Az idő megállíthatatlan hullámzása, végtelen mozgása válik érzékelhetővé.
Pieter Vermeersch egyéni kiállítása jelenleg a New York-i Perrotin Galériában látható, a következő a leuveni M Múzeumban nyílik március 15-én.