Sírkőmotívumok Keserü Ilona festészetében

Blog » Sírkőmotívumok Keserü Ilona festészetében

BALATONUDVARI – BUDAPEST – NEW YORK – PÁRIZS
Szerzők: Tarján Borbála, Barabás Zsófi

Keserü Ilona – a magyar festészeti élet egyik legkreatívabb alakja – 1967-ben egy svájci építész barátját vezette körbe a Balaton-felvidéken, mikor eljutottak a 71-es út mellett elhelyezkedő Balatonudvari temetőbe, ahol az országban legnagyobb számban fordulnak elő szív alakú mészkősíremlékek. Keserü már korábban is járt a helyszínen, de ez volt az az alkalom, amikor a formák elementáris erővel hatottak rá. Skiccek, vázlatok készítésére nem is volt szüksége, visszatérve Budapestre azonnal elkezdte rajzolni, festeni a Balatonudvariban látott szív formájú sírokat. Kérdésünkre idén tavasszal egy interjúban elmondta: „Olyan erős volt számomra a megszólítás, hogy el lettem ragadva”

Balatonudvari, 1969
Fotó: Ivonne Kranz

A Balaton északi partján található Balatonudvari, ahol egyedülálló református temető gazdagítja a környék turisztikai látványosságait. A dunántúli temetőművészetben gyakori jelképként megjelenő szív forma vélhetően egy Aranyos nevű kőfaragó mester munkája, akinek a korra vonatkozó leírások alapján fizetsége sírkövenként 1 vatallér bor volt (12 és fél liter). Az ilyen szív alakú sírkövek első példányai Nyugat-Magyarországon a 18. század elején jelentek meg, nagyjából azonos időben, amikor ez a forma Ausztriában és Németországban is elterjedt. A temető elején körülbelül 40×40 méter nagyságú területen mintegy 68 darab szív alakú sírkő helyezkedik el oly módon, hogy a szív alakú kő csúcsa a földbe van rejtve, míg fölül dupla ívvel záródó háromszögre emlékeztető forma emelkedik ki. Formavilágukat tekintve viszont nem csupán szív alakú formák láthatóak, az élő temető előtt, hanem szabályos kör alakú, kétosztatú, háromosztatú és lekerekített formájú sírkövek is. A falusi temetők sírjaira általában paraszti készítésű sírjelek kerültek. Legtöbb helyszínen ezek a felekezeti hovatartozás szerint különböztethetőek meg: a katolikusok, görögkatolikusok keresztet, a protestánsok oszlop (obeliszk) vagy tábla formájú sírkövet vagy fejfát készítettek, míg a falusi zsidóság sírkövet, sírtáblát állított. Balatonudvari esetében a lakosság jellemzően református volt, ezért nem sírkeresztet faragtattak. Egy kő kivételével nincsen rajtuk se kereszt, se más motívum, csak az elhunyt életkora és neve.

Ilona Keserü Ilona: Falikárpit, 1969

Feltehetően archaikus jegyeket őriz az, hogy a balatonudvari temetőben elszórtan vannak a sírkövek elhelyezve a temető területén, bár a véletlenszerűségbe az is belejátszott, hogy a köveket több alkalommal áthelyezték a restaurálások során. Az intézmények között kialakult egy konszenzus arra vonatkozólag, hogy a temető védelmén túl elérkezett az a pont, amikor konzerválni és restaurálni is szükséges a sírokat, amit úgy oldottak meg, hogy az esztétikailag zavaró nagyobb hiányokat puha mészkő-zúzalék összetételű kőstukkóval pótoltak. 1979 tavaszán kezdődtek meg a sírkövek restaurálási munkálatai a visegrádi kőfaragó műhelyben. A történeti kutatás és helyreállítási kiviteli tervek kidolgozását követően megkezdődött a sírkövek rendbetétele, amely összesen 17 darab kő műhelybe szállításával és restaurálásával indult el. Miután elkészültek a sírkövekkel, már csak 16 darabot szállítottak vissza a helyszínre, mert az egyik restaurált kő időközben eltűnt. 1980-ban a visegrádi műhelyt sérülésmentesen hagyták el a sírkövek, de a székesfehérvári telepen a megérkezésüket követően már 80%-ban újra sérültek sérültek voltak a kövek a vaspajszerrel való mozgatás miatt. Jellemző volt az is, hogy több alkalommal eltulajdonították a köveket a temetőből, amelyeket vélhetően a nyaralójuk vagy házuk kertjének díszítésére szántak az elkövetők.

Sírkövek Balatonudvariban

A 20. század során számos meghatározó alkotó inspirálódott és integrálta művészetébe a népi kultúra hagyományait és a népművészet tárgyi kultúrájának számos elemét. Keserü Ilona képzőművészeti alkotásaiban birtokba vette, és alkalmazni kezdte a már meglévő, a múltban létrehozott, a népi kultúra által kitalált és használt motívumot és bontotta le annak minden rétegét úgy, hogy aztán a saját művészi kifejeződésében, egy teljesen új, aktuális művészeti koncepcióba behelyezve a kortárs művészetben új értelmet nyerjen. Ami a motívum formavilágát illeti, a szívre utaló eredetét Keserü megtartotta, viszont megkérdőjelezi, hogy a temetőben található sírkövek valóban szív formájúak volnának. Művészettörténeti asszociációban egy kiterjesztett szárnyú madárra vagy emberi, bordaszerű, csigolyaszerű képződménnyel azonosítják a formákat, de Keserü az emberre és a madárra emlékeztető kétosztatú és a háromosztatú formát az állatok izmaival állítja párhuzamban. Ha az állat testét végigsimítjuk, hasonló forma köszön vissza és válik érzékelhetővé a tapintás által: „Valahol írtam azt, hogy ezek a formák az embernél nagyobb állatnak az izmaira is emlékeztetnek. Tehát ha az ember egy lónak a hátát végigsimogatja, akkor az az a forma, ami ott van, vagy benne van az a forma.”– mondta Keserü.

Keserü 1969-ben visszament Balatonudvariba, amikor a már meglévő, addig elkészült műveket visszavitte egy német barátnőjével, Ivonne Kranzzal a temetőbe, amelyeket lefényképeztek az ihletet adó helyszínen, a sírkövek között. Az akció során, „Egy faliszőnyeget ráterítettem egy sírdombra. Színes nyomatokból utat raktam ki, ezek sírkőmotívumos papírnyomatok voltak, és festmény is volt ott, a négyes számú sírköves kép. Nagyszerű volt, hogy visszamentek oda a dolgok, ahonnan jöttek.”

Ez az említett faliszőnyeg, (Falikárpit sírkőformákkal (faliszőnyeg), 1969, vegyfestett lenvászon, varrás, 156×370 cm) 2017- ben aztán egy többlépcsős folyamat után bekerült a new-yorki Metropolitan Múzeum gyűjteményébe, ahol hamarosan ki is állították az „Epic abstraction: Pollock to Herrera” című tárlaton. A folyamatot egy budapesti „Bookmarks” című csoportos tárlat előzte meg az acb Galéria, a Kisterem Galéria, és a Vintage Galéria szervezésében. Ennek keretén belül került sor egy találkozásra Hans Ulrich Obrist svájci művészettörténész, kurátorral, és a New Yorkban élő Szántó András íróval, múzeumi tanácsadóval. Majd a csoportos anyag new-yorki bemutatására került sor az Elizabeth Dee Galériában: „With the Eyes of Others: Hungarian Artists of the Sixties and Seventies” címmel.

A Metropolitan Múzeum vásárlása ezek után a lépcsők után következett.

Ilona Keserü Ilona, 1971
Fotó: Major János

Idén áprilisban érkezett a hír, hogy a párizsi Pompidou Központ megvásárolta Keserü Ilona 1990- ben készült Rekonstrukció című alkotását. (Rekonstrukció (Áramlás), 1990, Pécs, olaj, vászon, 120×170 cm).

„Az eredeti festmény 1965-ben készült, melyre később ráfestettem egy másik kompozíciót, amely az egész felületét beborította. Az eredeti festményt megőrizte egy fekete-fehér fotó, amelynek alapján 1990-ben a képet újra megfestettem.”

2021. május 5-én nyílt meg a Pompidou Központban a „Elles font l’abstraction”  (Women in Abstraction) című tárlat, mely 110 női alkotó és egy női alkotó csoport munkásságából mutat be műveket, fotókat, filmeket, installációkat, szobrokat és festményeket a 19.századtól körülbelül az 1980-as évekig. A Christine Macel és Karolina Ziebinska-Lewandowska kurátorok jegyezte kiállításon Keserü Ilona két festménye szerepel 1969- ből. A Közelítés 1. és Közelítés 2. című képek a Balatonudvari sírok motívumait felhasználó nagy méretű vászon alkotások.

Ilona Keserü Ilona: Közelítés 1. 1969, Budapest, olaj, vászon, 120×170 cm, Janus Pannonius Múzeum tulajdona, Pécs
Ilona Keserü Ilona: Közelítés 2. 1969, Budapest, olaj, vászon, vászondomborítás, 120×170 cm, Kolozsváry Gyűjtemény
Fotó: Horváth S. Gábor

A két kép egy hosszú falon van elhelyezve a kiállítás 27-es számú termében, ahova belépve a képek elementáris erővel szinte lerobbannak a falról. Keserü munkái nemhogy állják a sarat a feszes nemzetközi mezőnyben, hanem a kiállítás két kiemelkedő alkotása is. A Közelítés 1. intenzív sárga, narancs, rózsaszín és testszíneível vonzza a belépő tekintetét, amit aztán az első kép valós térbe kilépő vászondomborítású verzióján tud a látogató megpihentetni. Ezen a Közelítés 2. című munkán a motívum megismétlődik, de a kifeszített vászonra Keserü  natúr lenvászon kivágásokat rakott, melyet ragasztó anyaggal átitatva, száradás közben formált és varrt rá a képre. A 4-5 centiméterre kiemelkedő formák mögötti részt ezután festette meg olajjal, visszafogott fehérből szürkébe átfutó színnel.

Keserü Ilona ebben az évben kezdte el alkalmazni a varrást vásznain, ekkor készültek el az első vászondomborítású munkák.

A teremben három másik alkotó munkái is láthatóak az olasz Carla Accardi – akinek munkáit Keserü már a 1960-es években látta Rómában -,  a kaliforniai Marcia Hafif és a bécsi születésű Tess Jaray munkái. A kiállításon órási életművet maguk mögött hagyó képzőművészek olyan sora szerepel, mint az amerikai absztrakt expresszionista Joan Mitchell, Helen Frankenthaler, vagy Lee Krasner, a brit Barbara Hepworth szobrász, az 1931-ben született ma is élő Bridget Riley, Sonja Delaunay, Georgia O’Keeffe, Anni Albers, Eva Hesse, Louise Bourgeois, vagy Agnes Martin. Keserü Ilonán kívűl három másik magyar képzőművész munkái is bekerültek a kiállításra, Vera Molnár két 1970-ben készült papírmunkája, Reigl Judit 1958-62 között készült olaj-vászon képe és Maurer Dóra 10 perces 1973/1980- as filmje.

Installációs nézet, „Elles font l’abstraction”, 2021, Centre Pompidou, Párizs

A „Elles font l’abstraction” című kiállítás 2021. augusztus 23-ig látogatható, amikor is bezárják a Pompidou Központot három évre felújítási munkálatok miatt. Viszont a tárlat továbbutazik a bilbaoi Guggenheim Múzeumban, ahol 2021. október 22-től 2022. február 27-ig lehet majd megtekintetni.

Szólj hozzá!