Szerző: Pataki Luca
Magyari Zsuzsa kiállítása az ISBN könyv+galériában
Az utcán felnagyított reklámok és harsogó jelek közül az ISBN szakkönyvesbolt félszuterén terébe menekülve, az egymásra pakolt könyvlapok között nyílik egy ajtó Magyari Zsuzsa kiállítására. A galéria terébe rendezett üzenetek között a kereső gomb már rég elvesztette funkcióját. Némely részek manuálisan visszafejthetetlenné váltak, miközben egyes mondatok üzenetük funkciójából fakadóan nekünk szólnak, akkor is, ha nem értjük. Önmagáért beszél a tér és mindvégig csönd van.
A kiállítás koncepciója:
Az emberi kapcsolatok mértéke az utóbbi évtizedekben nagymértékben átalakult, módosult. A ’social media’ adta platformok és az internet globalizált léptéke az írott közlési formákat, és ezzel együtt a bennük fellelhető viszonyokat is egy új értelmezéssel ruházta fel. Látszólag minden a ’here-and-now’ köré csoportosul és a minél gyorsabb kommunikáció, a minél egyszerűbb formai megoldások kerülnek előtérbe, amiben elveszni látszik az, ami valaha megtörtént.
A realitás azonban az, hogy közléseink tárolásra kerülnek és visszamenőleg kiértékelhetők, megvizsgálhatók. Individuális szinten ez a vizsgálat hasonlatos a személyi számítógépek tárolóegységén fellelhető mérhetetlen mennyiségű fotográfia végigpásztázásához is, amiben a mennyiség finom kapcsolatba kerül minőségi tényezőkkel is. Annyiban vannak emlékeink, amennyiben jól dokumentáltuk azokat. Annyiban érzékeljük kapcsolatainkat, amennyiben külső szemlélőként képesek vagyunk azokat egy kronológiai egységben kezelni és identitásunkkal együtt értelmezni. A folyamatos tárolás és ezzel párhuzamosan a folyamatos közlés egy kétirányú, egymást kölcsönösen feltételező viszonyról ad képet, amiben a jelen és a múlt egybekapcsolódik és a közöttük lévő üres és egyben telített tér válik láthatóvá. Üres, mert a múlt részletei közötti tér megfoghatatlanságát erősíti fel, és telített, mert a végtelen semmi felé tör, ami minden egyes közléssel eggyel tágabb kontextust eredményez és új viszonyokat rajzol fel az éppen jelenlévővel szemben.
Hogyan kezelhetjük szöveges üzeneteinket akkor, ha visszamenőlegesen látjuk azokat teljes egészében? Mi történik, ha összesűrítjük őket egy képpé? Mennyiben lesz ezzel a gesztussal visszafejthető és mennyiben válik homályossá kapcsolataink milyensége, a szóváltások jellege és sokrétűsége?
A kiállításon szereplő képek a 2020-as év egy-egy hónapjának az összes online beszélgetését tartalmazzák; az összes Messenger üzenetet, e-maileket, Instagram üzeneteket és a csatolt képeket, emojikat is, összesűrítve és időrendben egymásra helyezve. A textualitás jellege, a bennük rejlő információ léptéke egy bizonyos rétegszám után elhalványul és egyrészről egyre jobban az üzenetekben rejlő képiség és vizualitás erősödik fel, másrészről pedig a folyamatos sűrítés következtében egyfajta blackout jön létre, és a szövegek egysége egy megfejthetetlen zajban összpontosul.
Helyszín: ISBN könyv+galéria
Grafika: Hoóz Anna
Külön köszönet: Boda Zsófia, Mézes Tünde, Széll Ádám, Varga Ádám
Megnyitotta: Szilágyi Róza Tekla
A kiállítás megtekinthető 2022. november 5-éig.
*scroll down for English version*
I’d for sure quote this to describe you
Zsuzsa Magyari’s exhibition at ISBN könyv+galéria
Escaping from the advertisements and blaring signs on the street, a door opens into the semi-terranean space of the ISBN bookshop and between the stacked book pages a door opens to the exhibition of Zsuzsa Magyari. The search button has long lost its function among the messages arranged in the gallery space. Some parts have become manually undecipherable, while some sentences, by virtue of the function of their message, speak to us, even if we do not understand them. The space is talking for itself and there is silence all along.
The concept of the exhibition:
The extent of human relationships has shifted and transformed in the last few decades. Social media platforms and the globalized size of the internet have given new meaning to both the forms of written communication and along with it to its intrinsic relations. Seemingly everything revolves around the ‘here-and-now’, and fast communication methods and the simplest formal resolutions come into prominence, in which what has once happened seems to vanish.
The reality, however is, that our messages are getting stored and can be evaluated and analysed retroactively. On an individual level, this inspection is similar to the reviewing of thousands of photographs stored on the hard drive of a personal computer, in which the quantity enters a soft relation with quality factors as well. We have memories as far as we document them well. We perceive our relationships as far as we can handle them in a chronological unit from an outside perspective and understand them along with our identities. The continuous storage in parallel with continuous communication give an impression of a mutually presupposing two-way relation, in which present and future link-up, and the simultaneously empty and saturated space between them becomes visible. Empty because it intensifies the intangibility of the space between the details of the past, and saturated because it aims towards an infinite void, that results in a wider context with every message, and draws new relations in contrast to the currently present ones.
How can we handle our text messages if we see them retroactively in their whole? What happens if we compress them into an image? How decipherable do they become with this gesture and how unclear do the qualities of our relationships, the nature and the diversity of our conversations become? One of my works consists of 12 digital prints on 70×100 cm dibond sheets.
Each piece contains all of the messages, attached pictures, emojis sent in a given month of 2020, compressed, stacked. The aspect of textuality, the scale of the included information fades after a certain number of layers and the imageness and visuality of the texts come forward. On the other hand, because of the continuous compression, a blackout appears, and the wholeness of the texts peaks in a non-decipherable noise.
Location: ISBN könvy+galéria
Graphics by Anna Hoóz
Special thanks: Zsófia Boda, Tünde Mézes, Ádám Széll, Ádám Varga
Opened by Róza Tekla Szilágyi
The exhibition is open until the 5th of November 2022