2021. július 2. – augusztus 31.
Fotók : Fülöp Dániel Mátyás
„Mint ahogy a perspektívai szempont összehozza a végtelenbe törekvő párhuzamosokat, úgy kell a művész szemének összegyűjteni az életben megnyilatkozó párhuzamos törekvéseket.”
Idézet a Nagy Sándor-ház falán talált, a művésznek tulajdonított sorokból
A szecessziós gödöllői művésztelep megalakulásának 120. évfordulója alkalmából az egykori művésztelep életének két emblematikus helyszínére, a Medgyaszay István által tervezett különleges téglaarchitektúrájú Nagy Sándor-házra és a Remsey-házra szeretnénk irányítani a figyelmet, kortárs képzőművészeti eszközökkel megelevenítve, és a kiállítás időtartama alatt bekapcsolva a város vérkeringésébe kollektív emlékezetünk ezen tereit. A szecessziós művésztelep egyes helyszíneit a mai Körösfői, az egykori Erdő utca kapcsolja össze. Mit jelentettek egykor ezek a helyszínek a művésztelep és a művészek életében? Milyen gondolatok kapcsolják össze a helyszíneket? Hogyan tudunk ma kapcsolódni ezekhez az emlékekhez? A meghívott alkotók ezeken a tereken és a terekhez kapcsolódó emlékeken keresztül az egykori művésztelep művészeinek életmódjára, életszemléletére, természetkultuszára reflektálnak a kortárs képzőművészet eszközeivel. Az egykori művésztelep összművészeti gondolatához kapcsolódva a kiállítás keretében különböző művészeti ágak összekapcsolása, szintézise valósul meg. A helyspecifikus képzőművészeti projektek a helyekhez kapcsolódó emlékek újraértelmezése és kortárs kontextusba helyezése által a múltban és a jelenben fellelhető párhuzamos gondolatokat jelenítik meg. A kortárs tér-és fényinstallációk tematikus művésztelep program keretében valósultak meg.
Meghívott művészek I ERŐSS ILDIKÓ szobrászművész I GÓG ANGÉLA ételtervező művész I GÓG EMESE videóművész I HIDASI ZSÓFIA textilművész I HORVÁTH ÁGNES képzőművész I KECSKÉS FANNI textilművész I MÁTYÁSI PÉTER képzőművész I REMSEY DÁVID grafikusművész I SZABÓ-NYULÁSZ MELINDA animációs rendező, illusztrátor I TÓTH ÁDÁM formatervező művész I VARGA MELINDA szobrászművész I ZALA ZSÓFIA formatervező művész
A kiállítást megnyitotta I Révész Emese művészettörténész
A kiállítás kurátora I Hidasi Zsófia textilművész, a Gödöllői Iparművészeti Műhely művészeti vezetője
Helyspecifikus tér-és fényinstallációk:
Helyszínek Nagy Sándor-ház és kertje, Gödöllői Iparművészeti Műhely kertje
Kertrekonstrukció
Helyszín I Nagy Sándor-ház bejárata előtti rész
„Tele volt az erdő bodzával, hársfával, s az utca a rózsa, a jázmin illatával. De Ilka kertje mindezt túlszárnyalta. Ez a driádszerű asszony mindenfajta virágot maga köré gyűjtött. Kertjében külön tartományuk volt az íriszeknek, külön az aquilégiéáknak. Az ibolyák, primulák, nárciszok éppúgy alattvalói voltak tavasszal, mint most a liliomok, delfiniumok, campanullák”. Remsey Ágnes: Nagyobb mozdulat, részlet
Körösfői-Kriesch Aladár feleségének, Ujvárossy Ilkának a kertje messze földön ismert volt akkoriban. A Körösfői család mellett Nagy Sándornak és feleségének, Kriesch Laurának is gyönyörű kertje volt, ennek a kertnek egy szeletét rekonstruáljuk közös akció keretében a művész Pintyő a kertben című festménye alapján.
GÓG ANGÉLA ételtervező művész, GÓG EMESE videóművész I Terített emlékek
Helyszín I Nagy Sándor-ház kertje, a gesztenyefa mellett
„Az asztal terítve állt. Olyan hosszú volt, hogy nem is abrosszal terítette le, csak egy szegetlen tarka vászoncsíkkal, amit úgy vágatott le egy végből, hogy ide elég legyen. Egymás mellé tette a tányérokat, s az asztal közepére a tálakat.”
Remsey Ágnes: Nagyobb mozdulat, részlet Installációnk egy terített asztal a kertben, ahol a “váratlan vendég”, a látogató helyet foglalhat Nagy Sándoréknál. Egy művésztelep, egy rendhagyó életszemlélet és egy, az alkotásban kiteljesedő család élete rajzolódik ki a terítéken keresztül. A szimbolikus és direkt elemek felfedezése által ismeretlenek ismerősökké válhatnak
TÓTH ÁDÁM formatervező művész, ZALA ZSÓFI formatervező művész : Felnövünk
Helyszín : Nagy Sándor-ház kertje, gesztenyefa.
Nagy Sándor lánya, Laura Eszter gyermekként ültetett el egy szem gesztenyét, amely mára terebélyesre nőtt gesztenyefaként uralkodik a kerten. A fa tehát egy időben született a művészteleppel, és a művészek életének szemtanújaként évről évre magasabbra nő. A Nagy Sándor-ház lakóinak növekedése sem tűnt el nyom nélkül: az emeleti műteremben ma is láthatóak a magasságukat jelző vonalak, nevekkel és dátumokkal ellátva. Installációnkkal az emberi és természeti növekedést szeretnénk összekapcsolni, ami bár különböző léptékű, mégis összefügg és párhuzamos egymással.
ERŐSS ILDIKÓ szobrászművész : Átjáró
Helyszín : Nagy Sándor-ház, utca felőli bejárat
A munkám egyfajta dimenzió kapu. Út a fényességen át, spirituális kapocs a kortárs és jelen esetben a századfordulón élő gödöllői művésztelep alkotóinak lelkülete közt. Az átjáró fénycsóváit arany zsinórokkal idézem meg. Az átjárót a szó összes értelmében szeretném megragadni: átkelés, átszellemülés, kapcsolódás. A munkámat Körösfői-Kriesch Aladár Ego sum via, veritas et vita című műve inspirálta.
MÁTYÁSI PÉTER képzőművész : A Föld terraformálása
Helyszín : Nagy Sándor-ház kertje, a gesztenyefától jobbra
A 120 évvel ezelőtt működő művésztelep életmódját meghatározó gondolatok a mai napig aktuálisak, és egyben rendkívül szimpatikusak is számomra. Az emberiség a múlt évszázadtól kezdve rengeteget tett azért, hogy ellehetetlenítse létét a Földön, a végén kiűzi magát a földi paradicsomból, s ennek bekövetkezésére talán már nem is kell sokat várni. Hogy mi lesz azután? A természet lassan elkezdi újra terraformálni a Földet. A munka megidézi Leo Belmonte „Első bűn” című gobelinjét, amelynek az archív fotón látható félbehagyott jellege magában rejti a változás lehetőségének illúzióját.
ZALA ZSÓFIA formatervező művész : Rózsaablak
Helyszín : Nagy Sándor-ház, a két emelet közötti lépcsőfeljáró körablaka
Koncepciómat a Nagy Sándor-házban található lépcsőházi körablak ihlette. Ez az ablak igen hangsúlyos eleme az épületnek, azonban a legtöbb ablakával ellentétben nem az udvarra, hanem a szomszédokra néz, viszont a látvány igencsak megváltozott a százhúsz év során, így nem a szecessziós művésztelep korát tükrözi. A jelenlegi látkép átírásával a művésztelepre jellemző kertkultuszt idézi meg a rózsaablak, amely a kertben honos növényekből készült, organikus kompozíció.
KECSKÉS FANNI textilművész, HIDASI ZSÓFIA textilművész : Összeszőtt emlékek
Helyszín I Nagy Sándor-ház, első emeleti műteremrész
A művésztelep fekete-fehér archív fotóinak és festményeinek összeszövésével új, szubjektív képi összefüggéseket alkotunk a kollektív emlékezet pillanataiból. Az egykori művésztelep szövőműhelyének néhány nőalakját idézzük meg kollázsainkban Undi Mariska, Frey Vilma és Boér Vilma portréjával. Undi Mariska autonóm művészegyéniség volt, aki művészi sokoldalúsága mellett nőmozgalmi aktivitásával tűnt ki. Frey Vilma elsősorban a festők rajzait a szövés nyelvére lefordító műhelyrajzokat készített. Boér Vilma testvérén, Boér Lenkén keresztül kapcsolódik a művésztelephez. Vilma az erdélyi Odvason működtetett szövőműhelyt, a fonalak festésével és technikai kérdésekkel kapcsolatban folytatott tapasztalatcserét a gödöllői műhellyel.
A szövés folyamata és technikája által az emlékek rétegei között szeretnénk kapcsolatot teremteni, miközben a kollektív emlékek lassan személyes emlékeinkké válnak.
VARGA MELINDA szobrászművész : Fal
Helyszín : GIM-ház kertje
A kövek hűségesen őrzik történetüket. Az idő nyomát, a természet erejének nyomait, az emberi kéz nyomát. Vajon miről mesélnek ezek a kövek itt? Legalább három különböző bányából származnak. Talán nem is Körösfői műterme volt az első helyük. Mint feltételezett fragmentumba, a hiányt is konstruálni kell. Így lesz organikus építmény, amely megőrzi a lokális adottságokat, egyúttal átjáró, mind fizikai, mind mentális értelemben. A kövek alakja feltételezi a beépítés helyét: nyílászáró melletti falszakasz, sarok vagy küszöb. A kövek a falban betöltött funkciójuk alapján kerültek az installációba. A konstrukció áttörtsége, a lebegő kövek mind a hiányt jelölik, ezzel esztétikai üzenetet is megfogalmazva.
HORVÁTH ÁGI képzőművész : Pont
Helyszín : Gödöllői Iparművészeti Műhely épületének hátsó fala
Az installáció a Gödöllői Iparművészeti Műhely házfalán terjeszkedő futónövényt használja fel és a futónövény rajzolatát grafikonként értelmezve az időbeliségre reflektál. Vajon csak a jelen pillanat kimerevítése és láthatóvá tétele vagy a jövő irányítása is történik, ha a futónövény aktuális végpontjaiból, mint a jelent reprezentáló pontokból, vízszintes egyenesekként folytatjuk az elvi grafikont? Az installáció egyrészt általában véve reagál az idő jellemzőire, másrészt szűkebben értelmezve a jelenvalóság konstans érzését reprezentálja. A múlt kirajzolódó láthatóságára mutat rá a jövő absztrakt láthatatlanságával szemben.
HIDASI ZSÓFIA textilművész : Részletek egy kertből
Helyszín : Gödöllői Iparművészeti Műhely kertje, az első és a hátsó kert közötti rész
Elmosódottan, de ott élnek bennünk az emlékeink. A fényinstalláció a művésztelep kertkultuszát felidézve az emlékek természetére reflektál. Az élő természeti környezetet transzparens felületek írják át, hasonlóan ahhoz, ahogy az idő rétegein keresztül személyes vagy generációkon átívelő, családi emlékképeink is elhalványodnak. A levilágítások sík felületekké transzformálják a térbeli struktúrákat. A sötétedéssel párhuzamosan az egykori művésztelep fekete-fehér, archív fotóinak képi világa által inspirált szubjektív, absztrakt kompozíciók rajzolódnak ki a kertben.
REMSEY DÁVID grafikusművész, SZABÓ-NYULÁSZ MELINDA animációs rendező, illusztrátor
Helyszín : Gödöllői Iparművészeti Műhely hátsó kertje
Időtenger A Remsey család tagjai több generáción keresztül különböző művészeti ágakban tevékenykedtek a századfordulós gödöllői művésztelep időszakától egészen máig. A többgenerációs múltra és a most üresen álló családi helyszínre reagálva a régi és az új alkotások végeredményként mozgókép formájában sejlenek fel a szemünk előtt. A választott művészeti technika, a mozgókép sem öncélú döntés, hiszen munkánkban a múlt mozdulatlanságának feloldása, és az emlékek felszínre emelése a cél. A kiállításra készített video-loopban a generációk műveit, az otthagyott tárgyakat vagy magukat a személyeket kiemelve, szó szerint szokatlan megvilágításban keltjük újra életre egy világító bábfigura fényének segítségével.
Remseyné Sipos Ilma, Remsey András, Remsey Gábor), 1949 körül, forrás: családi archívum
