Olma and her wild beasts

Blog » Olma and her wild beasts

A bezártság heteit/hónapjait élve a valós ingerektől bizonyos értelemben távol kerültünk. Az ember kiégett aggyal és retinával scrollozza végig a megszokott művészeti oldalakat és hírportálokat, egy felvillanyozónak igérkező kiállítás vagy legalább egy izgalmas cikk reményében. Az online tér korlátai és felszínessége természetesen nem mérhető egy valódi műtárggyal való találkozáshoz vagy akár egy személyes beszélgetéshez. Néha viszont a heti átlagos 2,5 óra screen time meghozza gyümölcsét. Olma (Katarzyna Olma, 1992) munkáival először az Instagram feed-emen találkoztam. Mivel magam is aggódalommal figyelem a lengyel közélet alakulását, kíváncsi voltam, hogy egy fiatal, progresszív alkotó hogyan látja a nők és a művészet helyzetét Lengyelországban. Villáminterjú Krakkóból.

Living the weeks / months of confinement, we were in a sense distant from the real stimuli. One scrolls through the usual art pages and news portals with a burnt-out brain and weary eyes, hoping for a stimulating exhibition or at least an article that promises to be exciting. The limitations and superficiality of online space, of course, should not be contrasted to an encounter with a real-life artwork or a personal conversation. Sometimes, however, an average of 2.5 hours of screen time a week proves to be fruitful. I first came across the works of Olma (Katarzyna Olma, 1992) on my Instagram feed. As I myself watch with growing concern the development of Polish public life, I was wondering how a young, progressive artist saw the situation of women and the art scene in Poland. Quick interview from Krakow.

Mesélj egy kicsit magadról, az egyetemi éveidről illetve arról, ami szerinted fontos lehet a munkáddal kapcsolatban.

Tell us a bit about yourself, your college years and anything which you think is significant regarding your work.

Fiatal, nő, baloldali, feminista művész vagyok, Lengyelországban nőttem fel és élek. A legjobb dolog az egyetemben az volt, hogy olyan emberekkel találkozhattam a művészeti világból, akikkel közös az érdeklődésünk. Most is barátok vagyunk a régi osztálytársaimmal, inspiráljuk egymást. Az egyetem elég konzervatív volt, a sok szabály között meg kellett találnunk a saját utunkat. Nekem szerencsém volt, hogy egy nyitott tanárral és az ő asszisztensével dolgozhattam együtt, de a diploma megszerzése után nagy megkönnyebbülés volt a hátam mögött hagyni az egészet.  

I’m a young, woman, grown up and living in Poland. I am leftist, feminist, artist. The best thing about going to college was meeting people who I had and have a common interest with – people from the art world. I’m still friends with my classmates and inspire each other. Our Academy was quite conservative, we needed to find our way in all the rules. I had lucky to work with an open-minded professor and assistant but I felt relieved when I graduated and can leave it behind

Katarzyna Olma, Wet sweat times, 2020
akril, vászon, 120x120cm, F.A.I.T. Gallery

Hogyan szoktad elkezdeni a munkafolyamatodat?

How do you start your working method?

Nehéz azt mondani, hogy folyamat, mivel úgy érzem nekem nincs ilyen. Mikor van egy ötletem vagy projekttervem napokon és éjszakákon át dolgozom a műtermemben, amíg el nem készülök vele. Most épp sok különböző anyaggal dolgozom, mint a modellező agyag, kerámia vagy a varrás.

It’s hard to say about “method” because I feel like I don’t have any. When I have an idea or project perspective I spend days and nights in my workshop until it is finished. Now I work with many different materials like modeling clay, ceramic, or fabric. I’m the kind of person who likes changes so I often switch from painting to sculpting and sewing.

Legutóbbi egyéni kiállításod a saját fürdőszobádban valósult meg, együttműködve Katarzyna Wyszkowskaval. Mesélj erről egy kicsit.

Your latest solo show took place in your bathroom, in collaboration with Katarzyna Wyszkowska. Could you tell us about it?

Ez még az első lezárások idején volt Lengyelországban. Volt egy kiállítás koncepciónk, de minden zárva volt, ki tudja meddig. Online megnyitót rendeztünk és a saját fürdőszobánkat választottuk helyszínként. A helyszín tökéletesen illeszkedett a koncepcióhoz, mivel általában a fürdőszoba az a hely, ahová a lányok és nők menekülnek, ha leplezni akarják az érzelmeiket.

It was the beginning of the first lockdown in Poland. We had an idea for an exhibition but everything was closed for who knows how long so we decided to make the opening online and chose our bathroom for space. It suits perfectly cos the bathroom is always the place where girls and women go if they would like to hide their emotions.

She made me do it, April 2020, collaboration with Katarzyna Wyszkowska
She made me do it, April 2020, collaboration with Katarzyna Wyszkowska

Hogyan látod a munkádat a kelet európai művészeti kontextusban?

How do you see your work in the Eastern European context?

Sosem gondoltam volna, hogy a politika vagy az országom helyzete ilyen rossz hatással lesz a munkámra, de most épp minden nagyon más lett. De remélem, hogy továbbra is szabadon kifejezhetem magam. Ha romlik a helyzet, megfontolom a külföldre költözést. Nem tudom elképzelni hogy tudnék cenzúra alatt művészettel foglalkozni. Bár talán még kreatívabbá tenne, ki tudja.

I would never tell that politics and the situation in my country will get impact my work so badly but right now everything looks so different and I hope I will have freedom in expressing myself but if it gets worse I will consider going abroad. I can’t imagine making art under censorship. Maybe It would make me more creative, who knows.

Aport!, modeling clay, 15x15cm, 2020
Kiss, modeling clay, 15x15cm, 2020

Ambíciózus intermediális megközelítés jellemez. Milyen témák, fogalmak foglalkoztatnak?

You have an ambitious intermediate approach. What kind of themes, concepts are you interested in?

A társadalomra fókuszálok, annak is a megosztottságára Lengyelországban. Remélem lesz alkalmam a közeljövőben több együttműködésben részt venni. A vírushelyzet nagyon megnehezíti a kapcsolattartást, és úgy érzem, most különösen fontos hogy támogassuk egymást. Szeretném a “kutya” tematikát folytatni, ugyanakkor úgy érzem szükséges lenne kifejeznem a tapasztalataimat mint nő, egy konzervatív országban.

I’m focused on society, especially that it is so divided in Poland right now. I hope I am going to do more collective action with another artist in the near future. The pandemic situation is hard to stay connected and I feel it’s so important to support each other at this time. I’ll continue my dog topic but also I feel like I need to express my experience as a woman in a conservative country.

A vad kutyák fontos visszatérő elemei a 2019-2020-as időszaknak a munkádban. Az előző periódusban (2017-2018) elég eltérő ikonográfiával dolgoztál. Mi okozta a radikális váltást és a kutyák megjelenését?

Wild dogs are recurring, important elements of the 2019-2020 period in your work. In your previous period (2017-2018) you have a quite different iconography. What caused this radical shift and the appearance of dogs?

Elég prózai okai vannak, befogadtam egy menhelyi kutyát. Nagyon szorongó kutya, aki sokat ugat, ha fél. Feltűnő volt az emberek reakciója, amikor egy állat véleményük szerint nem olyan engedelmes, amilyennek egy kutyának kellene lennie. Sok szomszédom csúnyábban viselkedik mint a kutya, amikor megugatja őket. Ennek a fajnak úgy kell fennmaradnia, hogy mellettünk él, de nincs meg a szabadsága a természetes élethez. Számomra a kutyák helyzete valahogy hasonló a kisebbségben élőkéhez, akiknek nincsenek meg az alapvető jogaik a társadalomban. 

It’s so basic, I took a dog from a shelter. He’s an anxious dog and barks when he’s afraid. I realized how people in the city react when an animal is not so obedient as, in their opinion, all dogs should be. Lots of my neighbors act worse than my dog when he barks at them. This species needs to survive in our society, living next to us, without the freedom to live naturally. For me, their situation is somehow similar to the situation of all human minorities who need to ask for their rights in society.

It’s better for you, modeling clay, 15x15cm, 2020

Látjuk, hogy ez az időszak meglehetősen intenzív a társadalmi-politikai színtéren Lengyelországban. Hogyan látod az aktuális eseményeket?

We can see that this period is quite intense in the socio-political scene in Poland. How do you see the current events?

Nagyon nehéz pozitívnak és nyugodtnak maradni, amikor látod mi történik, és mindez egyre rosszabb és rosszabb lesz. Úgy érzem az országom hátrafelé halad a középkor felé. 

It’s difficult to stay positive and calm when you see what’s happening and that is getting worse and worse. I feel like my country is going backward to the middle ages.

A gdyby tak pobiegał za autkiem?, tkanina, łańcuch, zderzak, ok. 2x4m, 2020

Szeretnél erre reflektálni a művészeteddel?

Do you wish to reflect on it with your art?

Folyamatosan reagálok rá, még akkor is, ha csak arra jó, hogy ventilláljak vagy megnyugodjak a művészeti folyamat által. Nehéz figyelmen kívül hagyni a politikát, amikor nem érzed biztonságban magad az országodban. Majdnem fejbe vágott néhány radikális konzervatív fiatal egy LMBTQ klub mellett, a barátaim meg is sérültek. Most, hogy a nőket nem illeti meg néhány alapvető jog, minden nap aggódom, hogy mi következik még. Tüntetünk, felhívjuk az emberek figyelmét arra, hogy mi folyik itt, de ez mind nem elég, így könnyű elveszíteni az energiánkat és egy jobb jövőbe vetett reményünket. 

I’m reacting all the time, even if it’s only the way to get it out of my head or calm myself through the process of making art. It’s hard to disconnect from politics when you don’t feel safe in your country. I was almost hit in my head by some radical conservative people next to the LGBT club, my friends were injured. Now, when women don’t have basic rights I’m afraid every day what’s gonna be next. We protest, share awareness about what’s going on here but it’s not enough and it’s easy to lose energy and hope for a better future.

Szólj hozzá!