Az 58. alkalommal megrendezett Velencei Biennálé kétségkívül a kortárs képzőművészeti élet lefontosabb eseménye. Formabontó technikák, húsbavágó kérdések, lebilincselő látvány, de mindenekelőtt fontos alkotók: íme nyolc művész a Biennáléról, akiket nagyon szerettünk. A teljesség igénye nélkül.
Nijdeka Akunyili Crosby egyik művésze a Velencei Biennalé Ralph Rugoff és Hayward Gallery közreműködésével megszületett May You Live in Interesting Times című nemzetközi kiállításnak. A festőt mélyen foglalkoztatja az otthon intimitása – legyen ez akár szülőföldje, Nigéria, vagy Los Angeles a lakhelye – mely érzékeny, vegyes technikával készült képein jelenik meg. Michael Slencke szavaival élve, „Akunyili Crosby művészete az afrikai diktátoroktól kezdve az amerikai popkultúráig számtalan dolgot rendel egymás mellé, a végeredmény pedig úgy játszik a művészettörténettel, hogy közben új fejezetét írja.”
A középponti kiállítás másik izgalmas művésze egy három csatornás video installációval („No history in a room filled with people with funny names 5”) érkezett az Arsenale kiállítóterébe. Korakrit munkája a 2018-as thaiföldi barlangos mentést kísérő média visszhangot, és az ennek hatására, erősödő konzervatív politikai törekvéseket dolgozza fel. A felvételeken Boychild, az ikonikus, post-gender performance művész látható.
Ancika Yi érzékletes munkája az emberi test ízek és illatok által kiváltott reakcióit vizsgálja. Az illatok használata rávilágít az emberiség látás központúságára, a látásnak való kiszolgáltatottságra, különösképpen, ha képzőművészetről van szó.
Singert különösképpen érdekli az, ahogy a fejlődő technológia használatával a művészek elhagyhatják kézjegyüket.3D-s modellező programok, festékszóró pisztoly, akril festék segítségével kelnek életre Avery Singer többdimenziós „post-human” festményei, amelyek összemossák az analóg és a digitális határait. Az alkotó saját szavaival élve: „Egy festményt szemlélve, döntéshozatalok sorozata rajzolódik ki előttünk. Ezért lesz a képkészítés folyamata fontos tényező a kép értelmezésekor.”
Henry Taylor szintén kállít May You Live in Interesting Times művészei között. Az egykori pszichiáter, aki a pácienseit festette ekképp vall alkotói magatartásáról: „Néha úgy érzem magam, mint a kukoricaföldeket festő Van Gogh. Van amikor csak az anyukámat festeném meg, de szeretnék virágokat is festeni, csak még nem jutottam el odáig.”
Anna K.E. a „REARMIRRORVIEW Simulation is Simulation, is Simulation, is Simulation” című, nagyméretű installációjával képviseli idén hazáját, Grúziát. A művész különböző médiumokat – szobor, videó – felhasználva fedezi fel tér és a benne lévő tárgyak viszonyát. Nem áll távol tőle az abszurditás amikor videóiban egy megpróbál maga köré csavarni egy matracot, vagy new yorki stúdiója ablakában táncol.
Szocio-politikai, építészeti, földrajzi formák alakítják Julie Meheretu absztrakt topográfiáját. Meretheu ismétlődő mintái és megkapó motívumai ellenére a képek sok olvasnivalót tartogatnak a befogadó számára: város térképek, mágneses mezők, ritmusképletek örvénylenek Meretheu kompozícióiban.
Mikkel Rosengaard a vadászó-gyűjtögető életmódhoz hasonlítja Dahn Vō művészetét. Városok, gyárak, aukciók, családi hagyatékok biztosítanak alapanyagot alkotásaihoz. Vō olyan tárgyakkal dolgozik, melyek olyan komplex történetek tanú kövei, mint a kolonializmus, egyéni ambíciók, vagy az erőszak. Dahn Vō a tárgyi környezet alkotóelemeinek magában hordozott, korlátlan jelentéstartalmából vesz lendületet.
