Keyezua
Keyezua az angolai multimédia művész fotói tabukat döntenek. Alkotásaiban olyan témákat érint, mint a feminizmus, feminista művészet vagy a gender elmélet kérdései. Legújabb, Fortia című fotósorozatában Keyezua mozgáskorlátozott apja korai elvesztését dolgozza fel. A személyes fiatalkori traumákból merítő képek felérnek egy vallomással. Keyezua erőt sugárzó fotói túlmutatnak az esztétikai élményen: a szintén mozgáskorlátozott férfiak segítségével készült maszkok mindegyike egy-egy momentumot elevenítenek fel a művész életéből, mint például a My Mother’s Womb, This is Not His Funeral, Sailing Back To Africa as a Dutch Woman. Míg a maszkok a fogyatékkal élőket érintő társadalmi és politikai bezárkózásra utalnak, az őket viselő, visszatérő nőalak Keyezua nőiesség felfogásának szimbóluma és ünnepe. A Fortia sorozatot Luandában a Mov’art Galéria mutatta be, ahol a képek a maszkokkal és a történeteket felidéző szövegekkel együtt voltak kiállítva.
Pieter Hugo
A johannesburgi Pieter Hugo Cape Town filmiparában töltött évei után a fotózás felé fordult. Hugo identitásának része a kívülállóság érzése, amit – saját bevallása szerint – hazájában, Dél-Afrikában felnőve tapasztalt meg fehér férfiként. Első széles körben is elismert 2004-es fotósorozata, a Looking Aside alanyai olyan emberek, akiknek külseje láttán akaratlanul is félre fordítjuk fejünketk. A steril környezetben és világításban készített portré fotók a szépség hagyományos értelemben vett keretein lépnek túl,fotóin a teátrális és realista elemek keverednek. A fotózás kritikai hangvétele egy szélsőséges világ polgárait mutatja be miközben sokszor szociális és politikai problémákra irányítja a figyelmet. Pieter Hugo munkássága széles skálán mozog, divatfotóktól kezdve egészen dokumentarista jellegű alkotásokig. Ugyanakkor, a művész minden képe magán viseli azt a bennfentes, mégis elidegenedett látásmódot, mellyel Hugo szemléli a világot.
Prince Gyashi
A mindössze 23 éves, önmagát „iPhone fotográfusként” aposztrofáló Prince Gyashi vibráló, álomszerű világa szülővárosát, a ghánai Accrát örökíti meg. Gyashi expresszív stílusa a színek játéka körül forog, a színek által sugárzott érzelmek, érzések átadásán. A kompozíciók a sötét bőrszín és ragyogó világosság kontrasztjára épülve, különleges atmoszférával ruházzák fel Gyashi emberábrázolásait. Boxed Kids című fotósorozata Accra egyik szegény halásznegyedének tehetséges gyerekeit mutatja be. Mivel a sorozat Instagramon hamar felkapott lett, Gyashi és partnere létrehoztak egy GoFoundMe kampányt Jamestown gyermekeinek támogatására, akik a kilátástalan szegénység miatt sokszor nem kapnak lehetőséget kreativitásuk és tehetségük kibontakoztatására.
Teff Theory
Stephanie Nnamani vagyis művésznevén Teff Theory, nigériai születésű fotográfus, jelenleg Brooklynban él és dolgozik. Stephanie autodidakta módon kezdett el portré és önarckép készítéssel foglalkozni, önismereti célból. Alkotásainak visszatérő témája a másság, honvágy és jelenlét ellentéte amelyek őt, mint első generációs bevándorlót ért élményekinspirálták. Képi világának fontos eleme a szülőhazájára jellemző vizuális kultúra felidézése és átértelmezése. Teff Theory egyik fotósorozata a The Black Victorian az AI-AP 34 egyik tavalyi nyertese lett. A sorozat Simone de Beauvoir The Second Sex munkájának továbbgondolásaként a fekete nő identitását, társadalmi pozícióját dolgozza fel érzéki fotóin.
Mayer Zsófia