Bár a ’bromance’ koncepciója csak mostanában lett divatos és népszerű, de a jelenség, ami két férfi közeli barátságára utal, koránt sem újkeletű. A művészek közti barátságok esetében ezek a kapcsolatok kollaborációk és mentori relációk kialakulásához is elvezethet, ami gyakran a felek művészeti alkotásaira is hatással vannak. Ebben a cikkben olyan művészpárokat mutatunk be három évszázadot felölelve, akik megmutatták milyenek az olyan, testvéri szeretettel teli, férfi barátságok, melyek szakmailag is hozzáadnak a két félhez, ezzel bizonyítva azt, hogy az alkotási folyamatot nem feltétlenül kell magányos legyen.
Andy Wahol & Jean-Michel Basquiat
Tseng Kwong Chi – Warhol and Basquiat Sitting, 1987, Eric Firestone Gallery
Jean-Michel Basquiat rövid élete ellenére hihetetlen erős lenyomatot hagyott a művészet történetében. Egy haiti édesapa és egy puerto ricói anya tinédzser fiaként Manhattan falait graffitizte az 1970-es években, majd néhány év leforgása alatt a neo-expresszionista mozgalom egyik vezető alakjává érett.
Andy Warhol, signed Print, Skulls, 1986Jean-Michel Basquiat and Andy Warhol, Untitled, 1984-85. Photo courtesy Sotheby’s France.
Amikor a 19 éves Basquiat megismerkedett a nála harminc évvel idősebb pop art mesterrel, Andy Warhollal, a két férfi azonnal szoros kapcsolatba került egymással. A két alkotót Bruno Bischofberger műkereskedő hozta össze egymással majd barátságuk olyan közös művekben nyilvánult meg, mint az 1984-5-ben készült Untitled festmény. Ezen az alkotáson Basquiat rajzfilmszerű ábrázolásmódjában egy vérvörös gyomor mellett jelenik meg Warhol halálfejként, ami az idősebb alkotó 1976-os Skulls című szitanyomat sorozatára utal. Victor Bockris könyvében, mely Warhol önéletrajzát dolgozza fel, Ronny Cutrone, Warhol asszisztense tolmácsolásában így fogalmazódott meg a két művész kapcsolata:
„Olyan volt, mint egy őrült művészeti házasság, amiben ők voltak a furcsa pár. A kapcsolatuk igen szimbolikus volt. Jean-Michel úgy hitte, szüksége van Andy hírnevére, Andy pedig úgy hitte, szüksége van Jean-Michel energiájára.”
Andy Warhol and Jean-Michel Basquiat with Boxing Gloves by Michael Halsband
Warhol és Basquiat szoros kapcsolata természetesen művészeti szimbiózisként is értelmezhető: Basquiat egzisztenciálisan támaszkodott Warholra, aki segített neki fenntartani nevét és navigálta őt a new york-i művészeti szcénában, míg Warhol Basquiat fiatal energiáiból táplálkozva revitalizálta saját művészetét ezzel a művészeti világ forradalmárjaként pozicionálva magát.
Salvador Dalí & Man Ray
Portrait of Salvador Dalí and Man Ray in Paris, by Carl Van Vechten
Carl Van Vechten 1934-ben készített fotográfiáján Dalí és Ray mereven bámulnak a rájuk szegezett kamera lencséjébe. Ez az egyszerre játékos és ijesztő ábrázolás remek tükröződése a két művész alkotásait jellemző nem evilági képi világnak.
Salvador Dalí + Man Ray – Portrait of Joella, 1933-1934
Amikor az amerikai Man Ray 1921-ben New York-ból Párizsba utazott, hamar ismert lett a város dadaista és szürrealista helyszínein. Öt évvel később, 1926-ban látogatta meg Dalí először a francia fővárost, majd nem sokkal később, 1929-ben már hivatalosan is a szürrealisták csoportját erősítette.
A művészpár olyan meghatározó közös alkotásokat hozott létre, mint például a Portrait of Joella című szürrealista szobor 1934-ből, amely Julien Levy new york-i galériája számára készült. A gipsz mellszobrot – amely a galériavezető feleségét ábrázolja – Man Ray formálta meg, míg a rá applikált festmény Dalí stílusában jelenik meg.
Man Ray – Salvador Dali’s Mannequin for the International Surrealism Exhibition in Paris in 1938.
Man Ray többször készített fényképet Dalí munkáiról, melynek leghíresebb példája a Salvador Dalí’s Mannequin című 1938-as fotográfia. A kép egy Dalí által felöltöztetett próbababát ábrázol, amely Man Ray árnyékolási technikájának köszönhetően még furcsábban jelenik meg a térben.
Lucian Freud & Francis Bacon
Francis Bacon, Three Studies of Lucian Freud, 1969.
2013-ban került sor arra a híres és jelentős árverésre, ahol Francis Bacon 1969-ben készített, Three Studies of Lucian Freud című triptichon festménye a Christie’s aukcióján 141,2 millió amerikai dollárért kelt el, ami akkor megütötte a legmagasabb összeget, amit egy aukción értékesített festmény elérhet.
Two gamblers: Freud and Bacon photographed by Harry Diamond
Freud és Bacon szakmai ellenségek és barátok voltak egyszerre, akik azzal váltak a festészet úttörőivé, hogy az absztrakció korában a figurativitás felé húztak, amit groteszk, érzelmileg túlfűtött, semleges terekkel operáló festészeti stílusuk egészítette ki. Ezzel együtt mégis elmondható, hogy Bacon elcsigázott figuráiban több absztrakció jelenik meg, mint Freud részletgazdag, intim portréiban. A két művész több alkotásán is felsejlik a másik fél, amely barátságuk és együttműködésük ékes bizonyítékaiként szolgálnak.
A tizenhárom év korkülönbség ellenére a két barát 25 éven keresztül minden nap találkozott, de ahogy az egyik művészete eltávolodott a másikétól, úgy személyes barátságuk is megromlott.
Marcel Duchamp & Francis Picabia
Marcel Duchamp, Francis Picabia and Beatrice Wood, 1917, USA, New York, London, National Gallery. (Photo by Photo12/UIG/Getty Images)
A 25 éves Marcel Duchamp 1911-ben ismerte meg Francis Picabiát a párizsi avantgarde forgatagában. Nem sokkal ezután szorosabb barátság is kialakult köztük, melyet a költő és kritikus, Guillaume Apollinaire egészített ki egy különleges trióvá. A közösen megélt élmények nagy hatással voltak mindhármuk művészetére – ilyenek lehettek az éjszakai színházlátogatások vagy Picabia feleségének kimentése a Jura hegységből. A három alkotó nem csak értékes művészeti ötleteket osztottak meg egymással, de a dadaizmus provokatív attitűdjét is megalapozták ikonikus szóváltásaikkal és szabadverseikkel.
Amikor Duchamp és Picabia az évtized végén New Yorkba költöztek, az avantgarde úttörőjeként funkcionáltak és Man Ray-jel kiegészülve együtt terjesztették a dadaizmus anti-művészeti hitvallását.
Vincent van Gogh & Émile Bernard
A két művész egy Párizsban tartott művészeti órán ismerkedett össze és a köztük lévő 15 év korkülönbség ellenére azonnal barátokká váltak, így a holland származású Vincent lett a fiatalabb francia művész és író mentora. Amikor van Gogh az 1880-as években visszavonult a dél-francia vidékre, hogy Párizs nyüzsgését és versengő művészeti szcénáját maga mögött hagyja, barátjával rendszeres levélváltás formájában tartotta a kapcsolatot.
Vincent van Gogh, letter to Émile Bernard, Arles, 1888
Ezekben a levelezésekben van Gogh Bernard festményeit és verseit kritizálja és a jövőbeli munkáival kapcsolatos tanácsokkal látta el őt. A művészeti ellentmondásaik ellenére – ami levelezésük végét jelentette – Bernard még van Gogh halála után is kiállt a művész mellett, azaz művészetének hű támogatója maradt. Levelezésük az amszterdami Van Gogh Múzeum és a new york-i The Morgan Könyvtár és Múzeum gondozásában jelent meg könyv formátumban.
Robert Rauschenberg & Jean Tinguely
Jean Tinguely, Homage to New York, 1960Robert Rauschenberg – Estate, 1963. Robert Rauschenberg Foundation
A Homage to New York című, 1960-os alkotás volt Rauschenberg és Tinguely barátságának katalizátora. A svájci művész, Tinguely 1960-ban látogatott New York-ba, hogy egy kinetikus szobrot hozzon létre a MOMA számára. Ekkor találkozott először az amerikai művésszel, aki akkor egy pénz-kibocsátó pirítóson dolgozott, ami hatalmas és összetett alkotásának egy részét képezte.
Rauschenberg-et, aki a hírnevéért felelős, festett assamblage munkáit az 1950-es éves közepén kezdte el készíteni, teljesen rabul ejtette Tinguely technológia iránti érzékenysége. Az új szemlélet hatására olyan alkotásokat hozott létre, melyek fényáram alatt működtek, majd később hang-által aktiválható fények formájában jelentek meg. Az 1960-as évek elején, a két művész multimédia performanszokkal folytatott kollaborációt, mely előadásokkal Los Angelestől Stockholmig turnéztak.
