Minden művészet, ami a kiállítótérben történik?
Nemrég zárult az Art Basel Miami Beach, amit a világ legnagyobb művészeti vásárai között tartanak számon. 2002 óta minden év decemberében összegyűlnek a galériás, művészeti világ befolyásos szereplői a színpompás Miami Beach-i tengerparton. Persze egy ilyen rendezvényen nem csupán a széles nagyközönség elérésén van a hangsúly, a vásárlók becsalogatása is nagyon fontos. A művészeti vásárok egyik nagy előnye a kapcsolatépítési lehetőség, de valójában minden résztvevő eladni is szeretne. Az Art Basel Miami Beach nem szól másról, mint a művészetről, az üzletről, és a bulikról. Hírhedt VIP partik színesítik az amúgy is igen változatos programokat.
Ezen a vásáron is, mint a legtöbb hasonló nemzetközi rendezvényen a legkülönfélébb műalkotásokkal találkozhat a látogató. A több száz kiállító standján szép számmal szerepelnek a hagyományosabb műnemek, festmények, szobrok, fotók, installációk mellett médiaművészeti alkotások, videómunkák is. A már befutott művészek alkotásainak bemutatásán kívül a vásár koncepciója fontosnak tartja a fiatal, feltörekvő generációk szerepeltetését is.
Mint mindenhol, itt is az újdonságokat, a látványos dolgokat keresik az emberek. Az Artspace összeállításában találkozhatunk jó néhány valóban kiemelkedő alkotással. A látogatók egyik kedvence volt Jimmie Durham installációja is, ami egy fekete Dodge Spirit, és egy ráejtett hatalmas szikla monumentális kettősét jelentette. Az újdonság varázsának meghökkentő voltát mi sem bizonyítja jobban, mint a vásáron történt késeléses incidens. A kiállítás fiatal művészekre koncentráló, ,,Nova” elnevezésű szektorában két fiatal nő között kialakult konfliktus eredményeképpen az egyik hölgy nyakon, illetve vállon szúrta a másikat. A helyszínen sok nézelődő volt, akik mind azt hitték, hogy csupán a vásár egyik – előre be nem jelentett – eseményének szerencsés szemtanúi. Az eset azonban nem egy performance része volt, hanem egy komoly késelés, ahol nem művér, hanem igazi folyt a kiállítótér padlójára. Jobban meggondolva az esetet, nem meglepő a közönség első reakciója. 
A művészetben ismert olyan időszak, amikor még az is botrányt keltett, hogy egy meztelen női testet, vagy egy köztudottan prostituált foglalkozású nőt ábrázolt a festmény, ma azonban – nem kis részben a szórakoztatóiparnak, illetve a médiának köszönhetően – az ingerküszöb annyira megnőtt, hogy egy kiállítási térben először nem is arra gondolnak egy késelés láttán, hogy az valódi, hanem azt egy művészi produkcióként azonosítják. A történtek után a rendőrségi szalaggal elkerített részt is egy installációnak tekintették a járókelők. A helyszín kiemelt kulturális volta, a kiállítótér szerepe is hozzájárulhatott a késelés, a vér látványának művészetként való értelmezéséhez. A kiállítótér arra hivatott, hogy bemutassa a művészetet, és ha tág értelemben vesszük a kiállítótér szerepét, akkor minden lehet művészet, amit annak tekintünk. Persze ez a gondolat nagyon messzire vezet, beszélhetnénk arról, hogy mi a művészet, vagy éppenséggel arról, hogy mi nem lehet az. Egy biztos: a művészeti vásárokon, eseményeken a meghökkentő, a nem mindennapi egyre nagyobb szerepet fog kapni annak érdekében, hogy minél több látogatót csábítsanak be a kultúra szent templomaiba.