Hogy egy művész miért pusztítja el saját alkotását, annak számos oka lehet. Habár a 20. században felerősödött, korántsem újkeletű ez a tendencia.
1908-as kiállítása előtt Claude Monet állítólag 30 festményét széttépte a vízililiom sorozatból. 1960-ban elkészült az első olyan műalkotás, ami már közönség előtt semmisült meg: Jean Tinguely Homage to New York című szobra egy 27 perces performansz keretében gyújtotta fel magát, megalkotva a self-destructive art (önmegsemmisítő művészet) kifejezést. Ugyanebben az évben Gustav Metzger savval, gázmaszkban festett London egyik terén és kiadta Auto-Destructive Art Manifesto-ját1.
A soron következő öt művész szintén a pusztítás radikális gesztusával élt, mindannyian különböző okból és szándékkal.
Jean Tinguely – Homage to New York, 1960 
Gustav Metzger, 1960
JOHN BALDESSARI
Baldessari The Cremation (A hamvasztás) című projektje alatt az összes olyan festményét elégette, amelyet 1953 és 1966 között hozott létre. Az ezekből származó hamut sütemény formába öntötte és egy urnába helyezte.
A projekthez készült egy bronzlemez is, amin a művész neve és a festmények születésének és elégetésének dátuma állt, valamint egy recept a süteményekhez.
A következő évben hozta létre I Will Not Make Any More Boring Art (Többé nem fogok unalmas műalkotást létrehozni) című munkáját.
John Baldessari a festményei elégetése közben, 1970 
A festményekből készült „sütemények”
GEORGIA O’KEEFFE
A ’80-as években, élete vége felé Georgia O’Keeffe elpusztította pár olyan alkotását, ami már nem tetszett neki, valamint korábbi férje, Alfred Stieglitz fényképeit is.
Red and Green II (1918) korai, vízfestékkel készült művét is megpróbálta megsemmisíteni, ami naplójában „destroyed” (megsemmisített) címszóval szerepelt és csak egyszer volt látható a nyilvánosság előtt – 1958-ban, New York-ban.
Ennek ellenére a festmény 2015 novemberében előkerült a Christie’s aukcióján.
Georgia O’Keeffe Red and Green II című festménye 
Georgia O’Keeffe és Alfred Stieglitz
ROBERT RAUSCHENBERG
Robert Rauschenberg kakukktojás a felsorolt művészek között, hiszen ő nem saját alkotását pusztította el – pontosabban radírozta ki.
Rauschenberg 1953-ban felbukkant Willem de Kooning házánál azzal a nem titkolt szándékkal, hogy elkérjen tőle egy munkát, amit majd kiradírozhat. Hogy pontosan melyik mű volt ez, azt a mai napig titok fedi. Az eset után 20 évvel állították csak ki a képet, Kiradírozott de Kooning rajz címen.
BANKSY
Rekordáron, 1,1 millió dollárért (310 millió forintért) árverezték el 2018-ban Banksy Girl with Balloon (Lány léggömbbel) című művét, ami a vétel után elkezdte ledarálni magát a nézők szeme láttára.
Banksy feltöltött egy képet (és videót is) az ikonikus pillanatról az Instagram-fiókjába, azzal a felirattal: „Going, going, gone…” – ironikus módon utalva arra, a munka pusztulása hiányos maradt; a műnek teljesen le kellett volna darálódnia, de félúton megállt. Sokak meglepetésére a mű értéke megnőtt a nyilvános megsemmisítés után.
LOUISE BOURGEOIS
Krónikus szorongásáról, szokatlan hangulatingadozásairól és hirtelen kitöréseiről is ismert művész közeli barátja és asszisztense, Jerry Gorovy egyszer megjegyezte:
„Ha dolgozott, jól volt. Ha nem, szorongani kezdett… és amikor szorongott, rohamok jöhettek rá. Képes volt széttörni tárgyakat, elpusztítani a saját műveit.”
Ha nem tetszett Bourgeois-nak egy kis szobor, amin épp dolgozott, lelökte az asztalról és figyelte, ahogy apró darabokra törik.
1 Gustav Metzger első kiáltványa már 1959-ben megjelent
Az írás részben a Dazed cikkének fordítása