Henry Codax at Martos Gallery (2012). Photo: courtesy of Martos Gallery.
Írta: Tamás Sándor Soma
Az Artnet nemrég megjelent cikke egy új gyűjtőgeneráció szokásait veszi számba.
Az elkövetkezendő pár évben hatalmas összegek, dollártízmilliárdok cserélnek gazdát. Ennek a vagyonnak nagy része öröklés útján kerül új kézbe, az örökösök jelentős hányada olyan fiatal felnőtt lesz, aki 1980 és 2000 között született. A tőkefelszabadulás leginkább az Amerikai Egyesült Államokban, illetve Ázsiában lesz figyelemreméltó.
Már ma is számos vállalkozás épít ezekre a tehetős fiatal vásárlókra, a későbbiekben viszont egészen biztosan bővülni fog azon szolgáltatók kőre, akik kifejezetten ezt a korcsoportot célozzák meg.
A Wall Street Journal, illetve a New York Times témába vágó írásai alapján az Artnet közölt egy rövid összefoglalót arról, hogy milyen szokások is jellemzik az úgynevezett ,,millenniumi gyűjtőket”.
Ezt a fiatal társadalmi csoportot nagyban meghatározzák a technikai eszközök, az internet. Fontos leszögezni, hogy nem minden tehetős fiatal kezd el műalkotásokat vásárolni, náluk is nagyon lényeges szerepe van a családi hagyománynak, vagy valami másféle ingerenciának, ami az illetőt elindíthatja a műgyűjtés felé.
Michael Xufu Huang with Amalia Ulman at Art Basel in Basel.
Photo: via Instagram/Michaelxufuhuang.
Még a legvagyonosabb fiatalok is mérsékeltebb összeghez férnek hozzá, mint az idősebb generáció gyűjtői, így legtöbbször olcsóbb árkategóriájú alkotások vásárlásával kezdik építeni kollekciójukat. A ,,millenniumi gyűjtők” kapcsolatépítése, tudásszerzése is eltéréseket mutat, hiszen elsődleges információszerző platformjuk az internet, a közösségi oldalak. Ez azt is jelenti, hogy sokkal gyorsabb az információáramlás, több emberrel tudják tartani a kapcsolatot, aminek a művészeti világban is nagy jelentősége van. Számos galéria és aukciósház az online vásárlási felületek megnyitásával akarja elérni a fiatal vásárlókat, ugyanakkor ennek a generációnak is nagyon fontos a tárgy személyes megtekintése. Az online és a hagyományos vásárlás nagyjából fele-fele arányban oszlik meg a vizsgált korcsoportnál.
Lényeges eltérés az idősebbek gyűjtési szokásaival szemben az is, hogy sokkal nagyobb kockázatot szeretnek vállalni, azáltal, hogy nem szokványos műnemeket, fiatal művészek alkotásait vásárolják. Legtöbbjük el is ad néha a vásárolt tárgyakból, az így nyert hasznot pedig visszaforgatják a gyűjteményépítésbe. A fiatal gyűjtők az információ könnyű hozzáférhetősége ellenére kevesebb művészettörténeti tudással rendelkeznek, ami nem is meglepő, hiszen az ilyen jellegű tudás elsajátításához jelentős időráfordítás szükséges.
Mi sem bizonyítja jobban ennek a generációnak az egyre növekvő művészeti befolyását, mint az, hogy olyan világhírű intézmények készülnek nekik külön VIP programokkal, mint például a Guggenheim, a MOMA, vagy a Whitney Múzeum.