Hogyan kapcsoljuk össze a designt és a technológiát?

Interjú Kormos Anna Zsófiával és Pelczer Dórával, az Alpha Project alapítóival

Egy menstruációs fájdalmat csökkentő prototípus kifejlesztésére nyert el 15 millió forintos támogatást a startupokat támogató Hiventures alapkezelőtől az Alpha Project, melynek alapítóival, a MOME doktori képzésében kutató, divattervezéssel foglalkozó Kormos Anna Zsófival és a művészeti projektek menedzselésével foglalkozó Pelczer Dórával beszélgettünk divatról, designról, jövőről és társadalmi felelősségvállalásról.

Hogy kezdődött a projekt: honnan jött az ötlet és hol tartotok most?

K.A.Zs: A legelső kiindulópont, hogy én divattervezőként dolgozom. Úgy gondolom, hogy a klasszikusan értelmezett divattervezés olyan irányba tart, ami a 21. században már nem elég. A technológia, az innováció, a smarttech világ olyan szinten hatással van a divatra, hogy ezzel el kell kezdeni foglalkozni.

Két éve kezdtem el a MOME-n a doktori kutatásomat, ez fektette le a szenzorokat beemelő ruhadarab alapkoncepcióját. Ami a tervezés során még alapvetően inspirált, hogy 2019. júliusában részt vettem a Society for Menstrual Cycle Research konferenciáján Colorado Springsben, ott csöppentem bele egy iszonyatosan inspiráló közegbe és ott fogalmazódott meg bennem, hogy a menstruációs fájdalmat csökkentő ruha koncepcióját valójában meg is lehet valósítani. Az ottani pozitív visszajelzések, az, hogy aktív diskurzus folyt a fájdalomról, a menstruációról, az ezekhez kapcsolódó tabukról, és az, hogy erről lehet beszélni és hogy ez a terület mennyire átalakulóban van, elképesztően inspirált.

Azóta kezdtünk el aktívan dolgozni a projekt megvalósításán, mentünk végig egy inkubációs folyamaton és sikerült elnyernünk a Hiventures támogatását. Jelenleg csapatot szervezünk, és februártól fogjuk beindítani a prototípus legyártását.

Dóri, hogyan kapcsolódtál a projekthez?

P.D: A War on Period Pain nevű projekt kapcsán keresett meg Zsófi, hogy segítsek az ahhoz illeszkedő kiállítás kommunikációjában, együttműködve Ausztrics Andival, a kiállítás kurátorával, de már előtte is kapcsolatban voltunk, nagyon lelkesítőnek találtam a kutatását. A War on Period Pain kiállítást tavaly júniusban a 2B galériában rendeztük meg, és az volt a célja, hogy vizuális eszközök segítségével jelenítse meg a menstruáció témaköréhez kapcsolódó tabukat és stigmákat. Emellett a menstruációs szegénység Magyarországot is érintő problémájára igyekezett felhívni a figyelmet. Zsófi textil-installációjából a rövid ideig tartó kiállítást követően neszesszerek készültek, és ezek megvásárlásával támogatni lehetett a rászoruló nőket. A menstruációs higiéniai termékeket ezután a Nők Egymásért Mozgalom juttatta célba.

Most hogy néz ki pontosan az általatok elképzelt design ruha koncepciója?

K.A.Zs: Ez egy két részből álló body koncepció, amely egyrészt tartalmazza a mikrorezgések kibocsátására képes felületet, másrészt magába foglalja a hő átadására szolgáló felületet. Mindkettő a fájdalom csökkentésére hivatott. Ehhez csatlakozik egy kis kivehető eszköz, amely a szoftverrel kommunikál és a fájdalomcsökkentés intenzitásának beállítására szolgál. Elképzelésünk szerint az eszköz szabályozásért és áramellátásért felelős részét ki lehet venni a ruhából, hogy aztán többféle, éghajlatnak megfelelő és különféleképpen tervezett ruhadarabba is áttehető legyen. Hiszen nagyon sok nőnek napokig elhúzódhat a menstruációs fájdalma, így nyilván új nap új ruhát szeretne felvenni, így fontos, hogy az a része cserélhető legyen. Ez az alapkoncepció.

Hogy látjátok az egészségügy és a design összekapcsolódását? Mennyire volt egyértelmű a designból átlépni az egészségügyi területre?

K.A.ZS.: Nálam ez egy személyes aspektussal kapcsolódik össze. Mivel a családom egy része orvos, szerették volna, ha én is erre a pályára állok. Én azonban nagyon ellenállónak bizonyultam, így lettem divattervező. Valahol azonban mindig értettem az üzenetüket. Szóval az, hogy én efelé és nem a smarttech valamilyen másik ága felé nyitottam, innen ered. Ezen kívül az a nagyon durva személyes tapasztalat is hozzátevődik, hogy ha én nem küszködnék havi szinten a menstruációs fájdalommal, akkor nem feltétlenül vágnék bele. Ez óriási motivációt adott.

Ezen felül jelen pillanatban azt látom, a design arra nagyon jó, hogy úgy integráljon egy eszközt a hétköznapokba, hogy azt alapvetően szeressék hordani. A lényeg az, hogy a funkcionalitásában hasznos eszköz organikusan integrálódjon az ember életébe: ne legyen bonyolult az interfész, ne legyen komplikált magaddal vinni, és persze nézzen ki jól.

Szerintem a divattervezésnek nagyon fontos ezt a részét kiaknázni ma, mert az elmúlt évtizedekben minden csak a vizualitásról, a külsőségekről szólt. Igenis ott van a döntéseink során a kérdés, hogy fog kinézni rajtam, amit viselek, de akkor beszélünk jó designról, ha ergonomikusan teljesen illeszkedik és megfelel az egyén más elvárásainak is. Nagyon fontos, hogy milyen az alapanyag és hogy milyen módon állították elő. Sokkal jobb termék lesz, ha megfelel olyan elvárásoknak, hogy hipoallergén legyen, lélegezzen, nyilván a környezet szempontjából is megfelelő legyen, különböző ökológiai tényezőknek is eleget tegyen, stb.

És mit gondoltok, pozitívan hathat a technológia beemelése a divatra, például ellene tarthat a fast fashion által teremtett problémáknak? Teszem azt, ha technológia kerül egy ruhadarabba, hosszabbodik az életciklusa, nem dobja ki olyan gyorsan a felhasználó.

K.A.Zs: az talán a legfontosabb, hogy az ember így tudatosan öltözködhet, és ezzel lehet csökkenteni az elhasznált ruhák mennyiségét és a fast fashion jelentőségét. A másik nyilván az, hogy integráljuk a funkciókat. Sokszor ez egy edukációs folyamat, hogy ki hogyan találja meg önmagát. Mi az, ami számára a legkézenfekvőbb, mint kísérlet.

Én például a fast fashion kapcsán a problémát abszolút abban látom, hogy az emberek elvesztették azt a tudást, hogy hogyan készül egy ruha. Ha soha nem varrtál meg egy inget, mondjuk, nem tudod, mennyi óraszám van benne, nem tudod, milyen alapanyagok vannak, mi jó a bőrödnek. Minden csak arról szól, hogy hogy néz ki. Például vegyük a selymet: arról ritkán esik szó, hogy hipoallergén, akár 40 órán keresztül sem izzadsz bele, csak arról, hogy prémiumkategória.

P.D: ha úgy tekintünk a divatra, mint önkifejezésre, akkor a technológia hatása két irányba is elmehet. Egyrészt az individuum a funkcionalitásban is megmutatkozhat, hiszen az mindig nagyon egyedi, hogy kinek mire van szüksége, másrészt a jövőben, mivel nagyon drága a design és a technológia is, ezért háttérbe is szorulhat a design, és kvázi egyformábbak lehetnek a termékek – mint mondjuk az okosóráknál, ahol már szinte kizárólag a funkcionalitás kerül előtérbe.

A design területén más aspektusban is megjelenik a technológia manapság? És ha a trendekre tekintetek, szerintetek mi várható a jövőben?

K.A.ZS: A különféle ágazatok összekapcsolódása abszolút a jövő irányait mutatja meg. Például jó kapcsolatban vagyok Lévay Zsófival, aki a kommunikáció, az öltözék és az ember kapcsolatát vizsgálja. Kifejezetten azt célozza, hogy a design erős szegmens legyen. Egy francia tervező, Clara Deguine, akivel ősszel találkoztam Párizsban, hagyományos ruhakészítési megoldásokat, például hímzés, és különböző szabott elemeket alkalmaz technológiával együtt. Teljesen forradalmiak a munkái és azt mutatják meg, hogy akár csak vizuális szinten is, ennek óriási jelentősége lehet, mert tradicionális technikák is új értelmet és értéket nyernek.

P.D: A divat most abszolút arra az útvonalra kényszerült, hogy újra feltalálja magát. Hiszen azt mindenki tudja, hogy ha ez így halad, akkor iszonyú károkat okoz a környezetnek, és a folyamatnak magára az iparra is negatív következményei lesznek. Úgy látom, hogy a brandek először az upcycle típusú megoldásokra összpontosítanak – például PET-palackból pulóvert vagy bőrmaradékból táskát -, mivel ez a legkézenfekvőbb és ennek van a legnagyobb marketingértéke.

A következő lépés viszont szerintem az lesz, hogy a funkcionalitást emelik magasabb szintre: azaz, hogy a fogyasztó ne ötszáz ugyanolyan ruhát vegyen, hanem hogy amit megvesz, annak legyen hozzáadott értéke az adott vásárló életéhez. Ez nyilván drágább és itt már a fogyasztói szokásokon is változtatni kell, amihez sokkal több időre és befektetett energiára van szükség, de a tendencia azt mutatja, hogy valószínűleg ez is folyamatosan fejlődni fog, hiszen az ipar maga is egyre inkább szükségét érzi.

Szólj hozzá!