Maria Lassniget és Arnulf Rainert Ausztria legsikeresebb művészei között tartjuk számon. Rainer idén tölti be a kilencvenedik életévét, az öt éve elhunyt Lassnig, pedig most lenne százéves. A két alkotó először 1948-ban találkozott Klagenfurtban. A találkozást követő néhány év mindkettőjük művészi útkeresésében meghatározó időszaknak bizonyult.
A linzi Lentos Kunstmuseum a két művész karrierjének korai szakaszát tárja fel, a párhuzamok és kölcsönhatások bemutatása köré szerveződve. A kiállított munkák egyaránt reprezentálják a metszéspontokat, valamint az önálló alkotói folyamatokat is.
A fiatal Lassnig és Rainer radikálisan szakított mindenféle művészeti tradícióval. A gyors átalakulás és a progresszív irányzatok felé fordulás, élesen körvonalazódik ki a korai munkáikban. A kísérletezés ezen szakaszában teremtették meg későbbi alkotói hangjuk előfeltételeit, amely később széleskörű elismerést hozott számukra. A két művész élete nem csak magánéleti szinten kapcsolódik össze. A pályakezdés éveiben az egymást ért és az egymástól kapott impulzusok mindvégig kulcsfontosságúak maradtak.
1948-ban Rainer ellátogatott Lassnig klagenfurti műtermébe, ami az akkori művészeti szcéna egyik csomópontja volt. Kapcsolatuk hamar intenzív szellemi és alkotói kölcsönhatásban teljesedett ki. Lassnig és Rainer ekkoriban a szürrealista irodalom és képzőművészet hatása alá került.
Két évvel később Lassnig és Rainer kreatív munkája Párizsban a Galerie La Dragonne kiállításán, következő fordulópontjához érkezett. Az absztrakt expresszionizmus új távlatokat nyitott kettejük festészete előtt, amely innentől az informel és a szürrealizmus közti nüanszokban találta meg identitását.
Lassnig non-figuratív művei kevéssé reduktívak, alkotásai mindinkább a végsőkig koncentrált kompozíciók létrehozását célzó aktusként értelmezhetőek.
Rainer Jackson Pollock és Georges Mathieu tevékenységéből merít inspirációt. Egyszer expresszív és spontán gesztusok, lendületes vonalak alkotnak egy plasztikus, absztrakt világot, máskor sík és térbeli tanulmányok készülnek a színek és geometrikus formák szabta határok közé tömörítve.
Lassnig 1954-ben visszatért a tanításhoz a bécsi művészeti akadémiára. Ekkori munkáit saját maga is a tasizmus művei közé sorolja. Ahogy Lessing új toposzok felé fordult, beállításai fellazultak, színei élénké váltak. Lassnig a saját testét teszi meg alkotásai fő témájává. A test felfedezésével párhuzamosan vizsgálja meg az én és környezetének pszichoszomatikus viszonyát is. A folyamatos stílusváltás ellenére, Lassnig a továbbiakban is visszatért a figurális ábrázoláshoz, ami az absztrakt formát és színhasználatot ötvözve Lassnig védjegyévé vált.
Az 1954-es év Rainer művészetében is újat hozott. Ekkor, a lázadás jegyében született meg az Übermalung motívum. Rainer már kész képek jelentésrétegét duplázza meg, amikor azokat egy áthatolhatatlan festékréteggel önti le. Itt a kép ellenséges felület, amelyet Rainer ahelyett, hogy elpusztítana, destruktív szándékát kihangsúlyozva alakít át.
Lassnig és Rainer idővel eltávolodtak, Lassnig később Párizsban és New Yorkban is élt, Rainer Ausztriában alkotott tovább, azonban, ha külön utakon is, a két művész fontos szerepet játszott az avantgárd Ausztria kibontakozásában.
Mayer Zsófia