Dóczy Orsolya beszámolója
Milánó Itália talán legkevésbé olaszos városa, de művészetből itt sincs hiány, főleg a kortársat tekintve! A metropolisz tele van múzeumokkal, galériákkal, nonprofit intézményekkel, a luxus ipar nagyvállalatainak gyűjteményeivel, közülük az egyik leizgalmasabb helyszín a Pirelli Hangar Bicocca. A Pirelli 2004-ben alapította a kortárs művészetnek szentelt nonprofit intézményt, egy 15 ezer négyzetméteres ipari üzemet újítottak fel. A hatalmas hangárban található állandó kiállítás és a nemzetközi és olasz művészeknek kialakított tér ingyenesen látogatható (a városban szinte az egyetlen ilyen múzeum).
Idén tavasszal Anicka Yi konceptuális művész első olaszországi solo show-ját hozta el Milánóba a PHB (Pirelli Hangar Bicocca). Az intézmény vezetője és a kiállítás egyik kurátora Vicente Todolí Anicka Yi legemblematikusabb munkáinak antológiájaként jellemezte a kiállítást, mely nem sokkal a Tate Modern Turbina Hall terében lévő nagy sikerű In love with the world című installációja után nyílt.

Anicka Yi művészetében szokatlan anyagokkal dolgozik: szappan, chips, alga, lejárt tejpor, pacal, csiganyálka, tempurában sült virágok, olívaolaj – ezen médiumok taktilis vonásait és illat anyagait használva hoz létre szobrokat, élő festményeket és installációkat. Innovatív művei az érzékelésre hatva egyszerre groteszkek és harmonikusak, tudományos jellegűek. A mesterséges intelligencia, a szexizmus, a migráció és a globális felmelegedés témáinak művészeti kutatása során szimultán használja a biokémia, a filozófia és az antropológia tudományágait. Gyakorlatában Yi az illatokat, az anyagok taktilis jellegét és a romlandóságat használja annak eszközeként, hogy újraértelmezze a túlnyomórészt vizuális művészeti világ ismeretelméleti és érzéki fogalmait, az emberi és a nem emberi jelenségeket. Ahogyan munkáiban sem a vizualitásé a főszerep, úgy a munkamódszerében sem elsődlegesen képekből, hanem az íráson keresztül dolgozik. Az érzékek közül az illatok kulcsfontosságú szerepet játszanak művészetében, az elsődlegesen vizuális-fókuszú művészeti világban uralkodó „male gaze” jelenségének feminista válaszaként értelmezhető.

A Pirelli grandiózus ipari terében is az érzékeké a főszerep, mintha egy sci-fi-be, egy utópisztikus hangulatú 4D-s kortárs kiállításba lépnénk be a színek, az anyagok, a hangok, a fények, a formák és a szagok mind hatással vannak az érzékszerveinkre.

Yi a tudomány és a művészet határvonalán mozog, konstruált biológiai folyamatokat mutat be a technológia és a tudomány összekapcsolásával. Különböző jelenségeket konstruál újra és vizsgál meg művészeti szemmel, a tudomány és a technológia segítségével a globális világ problémáira és kérdéseire ad lehetséges alternatív válaszokat. Túllép az antropocén korszakon, egy határvilágban találjuk magunkat, műanyag vásznakból létrehozott karanténok, furcsa anyagok és képződmények között.
A kiállítás ugyan retrospektív jellegű, több mint 20 installációt mutat be a művésztől 2010-től napjainkig, de a téma nagyon is aktuális a pandémia éveiben, ugyanis alkotásaival a művész azt a törékeny kapcsolatot vizsgálja, mely az emberek és a természet, más fajok között áll fent, valamint, hogy hogyan tudunk együtt élni a nem emberi jelenségekkel (MI).”
A kiállítás címe „Metaspore” is a biológiához kapcsolódik, a spórákra, mint sejtegységekre utal, amelyek szexuális interakció nélkül képesek szaporodni. Metaforikusan pedig a burjánzás folyamatára, hiszen a kiállításon szereplő installációk is kapcsolatba lépnek a környezetükkel, beszennyezik és beszennyeződnek általa. A spórák sokáig létezhetnek alvó üzemmódban, de amikor felszabadulnak belepik a légkört és mindegyik spóra az új élet lehetőségét viszi magával.
Yi hibrid szobrok, biológiai folyamatok bemutatásával a nem emberi és emberi világ együttélési lehetséges modelljeit kutatja, konstruálja, újraértelmezi a technológia és a mesterséges intelligencia, az élőlények és a gépek világát. A kiállítás Annicka Yi művészetének legfontosabb kérdéseivel foglalkozik: együttélés a különböző élőlények és nem emberi intelligencia között, az identitás (ebben a kutatásban az aromák kiemelkedő jelentőségűek) és szociális egyenlőtlenségek.
A kiállításra élő tájképek folyósója vezet be, (Effectively Syneergizing Backward Overflow, 2015; Ice Water In the Veins, 2015), a plexilapok mögött lévő baktériumok, mintha absztrakt festmények lennének, a kiállítás során folyamatosan változnak a biológiai folyamatoknak köszönhetően. Az antré egyszerre eleveníti fel a múzeumi installációk és a luxus boltok kirakatait.

A térben lévő több mint 20 hibrid installáció, szobor közül nem kerülheti el a látogató figyelmét, a hangosan „lélegző vászon”, a „Skype Sweater”, a kiállítás egyik központi alkotása. A „Skype Sweater” egy hatalmas katonai ejtőernyő, mely az emberi test olyan folyamatait imitálja, mint lélegzés, emésztés.
Vizuálisan meghatározó a térben az öt karantén pavilon, amelyek a higiénia és a fertőzés témáival foglalkoznak, a 2015-ös mű még a 2010-es évek elején fellobbanó Ebola járvány kapcsán valósult meg. Mind az öt installációban különféle módon, de szerepet játszanak a szagok; az aromák megalkotásában a művész az MIT-val (Massachusetts Institute of Technology) is együtt dolgozott. Yi az illatokat használva különböző világokat helyez egymással szembe: a projekt keretében megalkották a Gagosian galéria steril és maszkulin terének illatmintáját, ennek ellenpontjaként pedig 100 nő biológiai mintanyagát neutralizálva hoztak létre egy illatmintát.

A hangár másik oldalán található Yi Shameplex (2015) című munkája- hét tároló foszforeszkáló zöld ultrahang géllel feltöltve, mintha idegen világból származó inkubátorok lennének. A tárolókban fehér led fény világítja meg a tűvel teleszúrt foszforeszkáló anyagot, a tűk az oxidáció és a korrózió hatására idővel elrozsdásodnak és beszínezik a zöld gélt, különböző absztrakt formákat hozva létre. Ez a folyamat a művészet és a tudomány közötti szintézisre utal. Ahogy több művében, itt is két világot állít egymással szembe, a furcsa zöld gél jelképezi a női testet, mint az élet mozgató erejét, a sok tű által katalizált oxidáció pedig aktivizálja ezt az anyagot, elindít egy folyamatot.

A 2019-es Velencei Biennálén szerepelt alkotásai is láthatóak a kiállításon, a japán lampionokra emlékeztető installációk és a „hét élő tájkép”. “Az érzékek biopolitikája” (Biologizing the Machine (spillover zoonotica), 2022) a biennálén szerepelt művek aktuális változata, a Winogradsky baktérium kultúra felhasználásával Yi ökoszisztémákat alkotott meg, ennek köszönhetően mintha hét élő tájképet látnánk. Az üvegkeretben található talajminták színe és alakzata a baktérium által, a helyszíni körülményeknek megfelelően változnak, tehát egy hely-specifikus installációt láthatunk. A mozgó tájképek keretére elektronikus gépeket szereltek, melyek az ökoszisztémák biológiai folyamatait montírozzák. Yi a biológia és a technológia összekapcsolásával vetíti előre a hibrid jövőt! Az installációkon egy helyi olasz egyetemmel az Universitá degli Studi Milano Bicocca egyetemének kutatóival is együtt dolgozott. A mű címe ’Spillover’ azt a folyamatot jelenti, amikor egyik fajról egy másikra átvándorol egy baktérium, hogyan is lehetne ennél időszerűbb az alkotás a Covid járvány idején?!
Annicka Yi művészete minden tekintetben aktuális, előre vetítő témákról beszél minden értelemben vett kortárs művészeti gyakorlatot folytat, új metódusokat alkalmaz, hibrid alkotásaiban különböző tudományágakat egyesít, új feminista nézőpontból beszél, nem csak a vizuálisan, de az összes érzékszervünkre hat. Mindeközben az emberiséget érintő „wicked” problémákkal kapcsolatban nem eltemeti a világunkat, hanem újraértelmezi a kérdéseket és egy alternatív megoldást, alternatív, talán pozitív jövőt ábrázol.

Skype Sweater