Zuzana Zurbolová festészetéről

A kérges, elefántbőrszerű rétegekből felépülő festményeken a kortárs vizualitás heterogén jelképei egy archaikus nyelvezetbe szervesülnek. Zuzana Zurbolová kompozícióiban mintha a graffitik vonalvezetése, a virtuális lángcsóvák és egyéb online hieroglifák forgatnák fel a prehisztorikus művészet formakészletét. A tobzódó szimbólumok állóképpé kövülnek. A számtalanszor átfestett felület kiismerhetetlen szabályok szerint működő zónájában a néző elveszíti időérzékét. A felhalmozott matériából képződő rögök egy brutális ornamentika agyagos textúráját hozzák létre. A kép tömegvonzásában eltűnnek a részletek.

A gyakran antropomorf asszociációkat keltő, szimmetrikus képek totemisztikus erejét megformálásuk mellett túlhevített intenzitásuk adja. Zurbolová képeinek hangulatát meghatározzák a horrorfilmek váratlanul felbukkanó szörnyalakjai, az erdő mélyébe fúródó tekintet magánya vagy egy hosszú nap során kimerült tudat tükrökkel szembeni bizalmatlansága, amikor a mágia és az ahhoz kapcsolódó dimenzióváltás valós lehetőségnek tűnik. A festmények felidézik a népművészet formakincsét is, viszont itt nem a természet világos, szikár absztrakcióit látjuk, hanem azok neonba merített, utópisztikus képzeteket ébresztő változatait: természeti katasztrófákat, melyek belső érzelmi viharokkal párhuzamosan uralkodnak el a tájon. Az ember nem választható el környezetétől, a hideg végigfut a háton és a hegygerincen is.

A szilánkokra tört alakok kacskaringós formák útvesztőjében kerülnek rögzítésre. A felvillanó motívumok élessége pillanatnyi ellenállásként jelenik meg a képelemek mindent bekebelező áradatával szemben. A felhők, a kagylók, a tövisek, a pink vérpirulák, a rejtélyes égitestek és az absztrakció álcáját magára öltő további részletek feloldódnak a szövevényes mintázatban. E festészet a kollektív tudat vízióinak lecsapolásával és átértelmezésével hoz létre egy enigmatikus képiséget, ahol a hallucinációk és a felgyulladt színfoltok a festészet sokat látott síkjain komposztálódnak.

Tayler Patrick Nicholas

Collective Hallucinations

About the paintings of Zuzana Zurbolová

 
Distinct symbols of contemporary visuality are imbedded into an archaic language in the crusty, elephant skin-like and multiple layered paintings. In the compositions of Zuzana Zurbolová the dynamic outlines of graffiti, the flames of the virtual sphere and other online hieroglyphs unsettle the formal conventions of a kind of prehistoric art.  The overflow of signs freezes mid-action. The viewer loses her sense of time in the zone of the repainted surface, due to its capricious nature. The chunks created by the accumulation of matter forge a clay-like texture of brutal ornamentation. The details disappear in the gravity of the image.

Apart from the formal attributes, it is a superheated intensity that lends a totemistic power to the symmetrical and often anthropomorphic images. The mood of Zurbolová’s paintings is influenced by the unexpectedly emerging monsters of horror films, the loneliness of a gaze that pierces the depths of a forest, or the distrust of mirrors felt after a draining, long day: when magic and the associated dimensional shift seem to appear as a real possibility. The paintings also evoke the symbolic visual language of folk art. However, we do not see clean and austere abstractions of nature, but rather, their neon-immersed versions that evoke utopistic revelations: natural disasters that shape the landscape in correlation with internalised emotional storms. Man is inseparable from its surroundings, the chill runs down the spine and also the ridge of the mountains.

The sharded figures depicted in the paintings become fixed in the windy labyrinth of shapes. The sharpness of the flickering motifs appears as a momentary resistance against the all-encompassing flood of imagery. Clouds, shells, thorns, pink blood pills, mysterious celestial bodies, and further details disguised as abstraction dissolve into intricate patterns. By bleeding and reinterpreting the visions of the collective consciousness, the paintings create enigmatic constellations where hallucinations and flaming spots of colour become composted on the surface of the long-lived picture planes.

Patrick Nicholas Tayler