Kalandozások Gallov Péter hófehér lapjain
A moziteremben feszült csend uralkodik. A Föld agyagos traumáiról álmodó szörny tekintetében a csúcsfény az üvegtest félhomályos felszínére úszik. A villanás jelzi, hogy tudatánál van. A szem ékszerdobozában fortyognak a pusztítás radioaktív hallucinációi, a pupillákban tükröződik a valóság. A sikítozó helyszíni tudósítók szavai elvesznek a mozgásba lendült helikopterek zajában. A titánok árnyékában iszonytató perspektívák nyílnak, horrorisztikus túlvilággá repedeznek a tájak, bárányfelhőket marcangolnak szét a lávaoszlopok. Hirtelen lecsap a világvége. A délután vízszintjét földrengés billenti ki és a szemtanúk eltűnnek a zavaros magmában.
Fülsípolás, botladozás: a főcímdal súlyos akkordjai és az égett popkorn aromája a légkondi hűvös lehelete és a fújtató hangfalak közé ékelődnek.
Egy párhuzamos univerzumban Gallov Péter felteszi forrni a kávét. A tudat lecsorog saját alumíniumfalain. A vérbosszúért felelős receptorok most nyugalmi állapotban várakoznak. A folyamatos halálközeli élmények tengerében szigetként kiemelkedő műtermi mélyrepülések mintha saját időszámítással rendelkeznének, összefűzve az éberség kitüntetett pillanatait. Gőz és papír a lefékezett létezés kipárnázott aurájában. Ebben a majdnem tökéletes pesti csendben a távoli szárnycsapások alig hallhatóak. A rezignált szubjektum tárgyak megfigyelésén keresztül edzi látószervét. A papír rostjain kósza atomokat seper össze a hullámtermészetű tudat. Gallov Péter szippant egy mélyet a párhuzamos univerzum izgalmakkal teli levegőjéből és a precíz munka folytatódik az asztalon.
Péter Gallov: Burning Up (2020), pencil, paper, 42×35 cm | courtesy of the artist
Péter Gallov: BurningPizzaTime (2020), pencil, paper, 42×35 cm | courtesy of the artist
A grafit kőzetpengéi munkába lendülnek a spártai milliméterpapírokon és a kövér, Strathmore márkájú művészrajzlapokon. A Burning Up (2020) matricagyűjtő-albumot idéző kompozícióján apró, kétségbeesett pizzaszeletek ereszkednek lefelé. A rajz alján lángnyelvekből szőtt díszítősor nyílik meg egyfajta pokol– vagy kemenceábrázolásként: egyszerre vázolva fel a kárhozat, illetve az identitás elnyerésének lehetséges helyszíneit. Az olvasztott sajt mögül egyenesen ránk szegeződik négy individuum banális drámája. A pizzákra ragasztott, műanyagtokjukban ide-oda rázkódó szembogarak e bizonytalan sors irányába gravitálnak. A kép párdarabjaként felfogható BurningPizzaTime (2020) című rajzon új szereplőkkel gazdagodik a motívumkészlet. Az apró robbanások itt egy sajátos koreográfiába rendeződnek, és az egyik egzisztenciális teher alatt pislogó pizzák mellett egy elkámpicsorodott arcocskájú kutya is megjelenik. Egy 12 fokú tónusteszt szegélyezi a művet: a pizza égettségi szintjét jelző árnyalatkülönbségeket oldalt, a pálya szélén lehet begyakorolni. A grafit súrlódása által hőkezelt rajz egyre ropogósabb. Vigyázz, forró!
Péter Gallov: ThunderKaboomClassics (2020), pencil, paper, 42×35 cm | courtesy of the artist
A ThunderKaboomClassics (2020) című kép jobb felső sarkában a monszun által sújtott pálmafa elviselhetetlen magánya egy apró négyzetbe szorul. A természet nagyvonalú, sodró erejű depressziója archiválódik a whitecube-esztétikát elsajátító, szintetikus ritmusú rajz felületén. A mű négyzetrácsos struktúrája egy polcrendszerre emlékeztet, melyen az elhelyezett elemek az üres lap mátrixában a szubjektum tárolóhelyévé válnak. A négy Tini Nindzsa Teknőc – Leonardo, Michelangelo, Donatello, Raffaello –, az éles villámok és Rodan méltóságteljes profilképe egy belső nosztalgiakörút állomásai.
Péter Gallov: LavaThunder (2020), pencil, paper, 42×35 cm | courtesy of the artist
Gallov Péter – akár egy kifinomult optikai eszköz – bizonyos művek esetében kifejezetten egy központi elemre fókuszál. LavaThunder (2020) című kompozícióján a hullámos szélű tondón keresztül egy aktív vulkánra látunk rá. Az egymás mellett izzó világos és sötét tónusok egyfajta mini hullámvasútélményt biztosítanak a tekintetnek: a részletek az egybeolvadás téridőt összerántó, mágikus illúzióját tárják elénk. A ceruzaheggyel azonosuló művész a rajzolást a testtartás kiegyensúlyozásával kezdi, majd a kar saját súlyának tudatosításán keresztül a mozdulatok különös ismétlődéséig jut el. Addig a pontig, amikor már nincs különbség a tudás és a nemtudás között. Az alkotói folyamat visszakövetésének vágya is ebbe a Zen-kertbe vezeti a befogadót.
Gallov Péter a rajzolás mellett előszeretettel gyakorlatozik bō-bottal. E kettő a koncentrált állapot miatt rokon tevékenység. A rajzolás – mint a testi létezés vizuális következményekkel járó formája – ugyanúgy a térrel való interakció tudatosításáról szól, mint a fegyverforgatási mozdulatsorok. Gallov egyes motívumainak centrumában a művész belső harcosa miniatürizálódik, felkavarva a grafit és papír univerzumát. Hero Vs Studio Wall (2020) című képén ez konkrét jelenetté szerveződik: a nuncsaku körül csak a legelszántabb vakolatdaraboknak van esélyük.
Figuráin keresztül Gallov Péter szertelen gondolatainknak kölcsönöz főszereplőket. Minden pislogással új univerzumban találjuk magunkat, minden egyes kávéval egy új időszámítás kezdődik.
Tayler Patrick Nicholas
Péter Gallov: LavaSummarum (Rodan) (2020), pencil, paper, 42×35 cm | courtesy of the artist
Péter Gallov: Hero Vs Studio Wall (2020), pencil, paper, 42×35 cm | courtesy of the artist
To Split the Silence of the Afternoon
Adventures on the Snowy-White Pages of Péter Gallov
It is a tense moment of silence that reigns in the cinema. A highlight drifts to the blurry surface of the vitreous body of the monster’s eye. After endless and traumatic dreams of clay, he is slowly awakening. The gleam of light is a testimony to his consciousness. Radioactive hallucinations churn around in the jewellery box of the eye, which suddenly starts reflecting the details of reality. The noise of helicopters drowns the sound of screaming media correspondents. Thunderous perspectives open up in the sweeping shadow of the titans, fragments of a horroristic afterlife shatter the landscape and erupting columns of lava tear apart docile cumulus clouds: the end of the world strikes with vicious power. An earthquake tips the water-level of the afternoon sideways, and the eyewitnesses disappear in the convoluted magma.
We are stumbling around with our ears ringing. The heavy chords of the theme song and the aroma of burnt popcorn are trapped between the icy breath of the AC and the huffing of the loudspeakers.
Péter Gallov: When you gotta go, you gotta go (2020), pencil, paper, 24×32 cm | courtesy of the artist
In a parallel universe, Péter Gallov starts brewing coffee. Consciousness drips down its own confining, aluminium walls. The receptor cells of blood-thirsty vendetta rest in a dormant state. Islands of studio time interrupt the endless sea of near-death experiences. These free falls – into the depths of the unconscious – seem to have their own timeline, connecting distinguished moments of clarity. Steam and paper in the cushioned-up aura of contained existence. In this nearly perfect silence, one can barely hear the sounds of wings beating. The resigned subject buffs up his organ of vision through the observation of objects. The wave-like nature of consciousness sweeps up the free-roaming atoms among the fibres of the paper. Péter takes a deep breath from the excitement-filled air of the parallel universe and plunges himself into the precise work process on the table.
The artist sets the rock blades of graphite to work on Spartan graph papers and fat, Strathmore-branded surfaces. In the composition titled Burning Up (2020), the artist evokes the format of sticker collecting albums. By looking at the picture, we become eyewitnesses of the descent of tiny, desperate pizza slices. There is a pattern woven from flames at the bottom of the drawing: a representation of hell or of a kind of furnace, simultaneously outlining the platforms of damnation and that of gaining a fixed identity. Peeking out from behind the mask of molten cheese, the banal drama of four individuals is directed straight at us.
The eyeballs glued to the pizzas – shaking back and forth in their plastic cases – gravitate toward this uncertain fate. In the drawing BurningPizzaTime (2020) – which is the pendant of Burning Up – we get introduced to new characters. The tiny explosions arrange themselves in a peculiar choreography, and a dog with a squinting little face appears next to the pizza slices blinking under an overload of existential angst. A 12-degree tone test borders this piece: the differences in the shading show the pizza’s level of burntness. One can practise the exact proportions on the side of the page, at the edge of the playing field. The heat generated by the friction of the graphite makes the drawings so crispy! Watch out, it is hot!
Péter Gallov: Untitled (2020), sketchbook page | courtesy of the artist
Péter Gallov: Untitled (2020), sketchbook page | courtesy of the artist
In the upper right corner of the image, titled ThunderKaboomClassics (2020), a tiny square cages the unbearable loneliness of the monsoon-stricken palm tree. The all-encompassing depression of nature is encrypted into the synthetic rhythm of the surfaces defined by white-cube aesthetics. The grid structure of the work is reminiscent of a shelf system that refined the matrix of the blank sheet, and in which the placed elements become storage units of subjectivity. The four Teenage Mutant Ninja Turtles – Leonardo, Michelangelo, Donatello, Raphael –, the sharp bolts of lightning and a dignified profile of Rodan are the checkpoints of a personalized nostalgia trip.
Péter Gallov – like some kind of sophisticated optical device – focuses specifically on one central element in some of his pieces. In his composition titled LavaThunder (2020), we get a glimpse of an active volcano through the wavy-edged tondo. The light and dark tones glowing side by side, provide the gaze with a kind of mini roller coaster experience: the details reveal the magical illusion of the heated fusion of space and time. Identifying with the pencil tip, the artist begins his process by balancing his posture, and then, through the awareness of the weight of his hand, arrives at a stage defined by a strange repetition of movements. There is no longer a difference between knowledge and ignorance. The intense desire to reconstruct this creative process also leads the viewer into the Zen garden of creation.
Péter Gallov: Untitled (2020), sketchbook page | courtesy of the artist
Besides drawing, Péter Gallov takes time to practice with a bō-staff as well. These two activities are related to each other because of the concentrated state of mind that they both require. Drawing is a form of bodily existence that has visual consequences, which is just as much about gaining awareness of our body’s interaction with space, as the manoeuvring of melee weaponry. Right in the centre of some of Gallov’s motifs, the artist’s inner warrior is miniaturized, subverting the universe of graphite and paper. In the artwork Hero Vs Studio Wall (2020), Gallov organizes this into a scene: around the nunchaku, only the most determined pieces of plaster stand a chance.
The figures of Péter Gallov lend us protagonists to act out our wildest thoughts. With each blink, we find ourselves in an alternative universe. With each coffee, a new chronology begins.
Patrick Nicholas Tayler
Untitled [Rodan-Report], 2020
Fényképek Robert C. jóvoltából
Photography courtesy of Robert C.
