Esszé

Esszé » 2. oldal

Cirkálás a festészet virtuális tereiben

Szentgróti Dávid festészetéről Úgy frissíti fel a leterhelt retinát Szentgróti Dávid festészete, mint egy jól időzített üdítőital a nyári hőség ólomsúlyú óráiban támolygó embert. A hozzávalókat – a fémes fényű, amorf színátmeneteket, a sík minden irányába törekvő ecsetvonásokat, a puha és pengeéles formák ambivalens találkozásait és a kaleidoszkópszerűen összerázódó síkidomokat – a művész profi mixerként

Tiszta lappal kezdeni

Bánkúti Gergő Tarot (2019) című sorozatáról A hófehérre alapozott vásznak felületén valaki óvatos mozdulatokkal lefektetett egy víziókat összesűrítő kártyalapot, egy elveszettnek vagy épp megtaláltnak tűnő tárgyacskát, egy növényt, majd egy ceruzával rögzített gondolat erejéig jelezte, hogy a tekintet számára vannak kiutak, amelyek kivezetnek a csendes szemlélődés rögzített felülnézetéből. A 22 darabból álló sorozat mindegyikét egy

Gyorskötöző, lángok és leopárdok

feljegyzések Dóczi Attila műveinek esztétikájáról Dóczi Attila maximálisan kiblingelt műalkotásaiban sok minden összesűrűsödik. Egyrészt érzékelhető a Nyugati aluljáró neonbarokk feelingje: a formás műanyaglábaktól a spontán hittérítésen keresztül az összebarkácsolt dekorációs megoldásokig. Van még a mixben rideg fényű reklámanyag, kulturálisan szétappropriált tribáltetkó, macsó ikonográfiai elemek túlszaturált, kifordított szimbólumai és focimezek alá tűrt ezüstláncok. A különböző installatív

ELIXÍR | Pertics Flóra & Vető Orsolya Lia kiállítása

Kiállítók: Pertics Flóra | Vető Orsolya LiaKurátor: Dudás Barbara, művészettörténészHelyszín: BBB Art Space, Budapest, MagyarországIdőpont: 2020. február 4. – február 16.Fényképek: Almási Gábor, Kristófy Dániel Pertics Flóra és Vető Orsolya Lia Elixír című kiállítása, mely egy budapesti nonprofit projekttérben került megrendezésre, sajátosan értelmezte újra a dekorativitás és a szépség fogalmait, valamint ráirányította a figyelmet a

Haegue Yang absztrakciója

Haegue Yang tágas művészeti univerzumát egy hatalmas nyitott rendszerként is értelmezhetjük, amelyben valamennyi részlet szorosan kapcsolódik a nagy egészhez, még akkor is, ha ez az összefonódás első pillantásra talán nem teljesen egyértelmű. Műveiben egyedül az intermedialitást és az absztrakciót tekinthetjük állandó formai elemnek. A művész 1971-ben született Szöulban, majd a kilencvenes évek végén Berlinbe költözött. Jelenleg

Átjáróház – Interjú Süttő Anikóval Háziasított tér (2019) című művéről

Süttő Anikó 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőművész szakán. E mellett tanulmányokat folytatott az észtországi Tallinnban és a lengyelországi Poznańban is. Képzős diplomadolgozatát, melynek témavezetője Chilf Mária volt, A tárgyi környezet szerepe az emlékezésben címmel írta meg. Mindez – bár az előző évtizedben történt – nincs olyan messze még. Akinek volt alkalma megnézni a

A víz emlékezete és vakfoltjai

A víz emlékezete és vakfoltjai – Tayler Patrick Nicholas írása Nedves hálózatok, Csoportos kiállítás, Trafó Galéria2019.11.16 – 2020.01.05 Kurátor: Szalipszki JuditKiállító művészek: Louis Henderson, Keresztes Zsófia, Birthe Leemeijer, The Otolith Group, prokaryote precariat, Sissel Marie TonnFotók: Biró Dávid A Nedves hálózatok című kiállítás Astrida Neimanis hidrofeminizmus-elméletét használta kiindulópontként, ami az individuumot nem autonóm és zárt dologként képzeli el,

Pauer Gyula emlékére

Ma 78 éve született Pauer Gyula, a hazai neoavantgard egyik legfontosabb művésze, sokoldalú gondolkodó és újító, a művészet helyzetére folytonosan reflektáló alkotó. Életművének sokoldalusága miatt csupán néhány mozzanatot emelnénk ki munkásságából. A nagyközönség számára valószínűleg a budapesti holokauszt-emlékmű, a Cipők a Duna-parton alkotójaként ismert, ugyanakkor az utókor megítélésében az úgynevezett pszeudo munkái foglalják el a

Lassnig und Rainer – Early Works

Maria Lassniget és Arnulf Rainert Ausztria legsikeresebb művészei között tartjuk számon. Rainer idén tölti be a kilencvenedik életévét, az öt éve elhunyt Lassnig, pedig most lenne százéves. A két alkotó először 1948-ban találkozott Klagenfurtban. A találkozást követő néhány év mindkettőjük művészi útkeresésében meghatározó időszaknak bizonyult. A linzi Lentos Kunstmuseum a két művész karrierjének korai szakaszát

Tér. Idő. Anyag.

A belga Pieter Vermeersch festményei és installatív terei e három fogalom köré szerveződnek. Művészetének fontos kiindulópontjaként sokszor utal a fotográfia médiumára, habár önmagát, mint festőt definiálja. Munkái készítésekor fontos a narratívától megfosztott fotó használata, amelyet mint egyfajta kiindulópontot emel be praxisába. Festészetében sokszor megkérdőjelezi a konzekvens absztrakciót. Sokat kísérletezik az ábrázoló festészet és a minimalista