Initio Fine Arts emphasizes cross-cultural projects with a focus on Eastern European art and design but also with a sensibility for contemporary French design. For its first time in London, the gallery unveiled a curated universe of two unique talents of contemporary design. The strictly geometric, yet refreshingly playful collection of the Hungarian designer Anna Horváth (aha objects) was showcased alongside the French architect and designer, Reda Amalou’s (RAD) elegant and organic creations. The exhibition was held at Cromwell Place, London’s newest creative hub in the heart of the city’s historical museum district. Initio Fine Arts has been selected to be an international member by Cromwell Place’s membership committee. At the exhibition, the young curator Marie Tourre de Robien introduces me to Initio’s work while discussing identities and traditions in contemporary design.
Az Initio Fine Arts fókuszában a közép-kelet-európai kortárs képzőművészet és design áll, fontos kitekintéssel a francia alkotókra. Kiállításaikon képzőművészet és design élénk kölcsönhatásban áll, így londoni debütálásukon is kortárs designerek munkáival találkozhattunk a Cromwell Place termeiben. A magyar Horváth Anna (aha objects) szigorúan geometrikus, ugyanakkor játékos alkotásai és Reda Amalou (RAD) francia designer elegáns és organikus munkái kéz a kézben jártak a kiállításon. Az Initio egyedüli közép-kelet-európai fókuszú galériaként került be az újonnan nyílt Cromwell Place kiállítási programjába. A kiállítás fiatal kurátora, Marie Tourre de Robein szeretettel és izgalommal beszélt nekünk identitásról és hagyományról, valamint az Initio Fine Arts nem mindennapi történetétől.
We decided to title the exhibition Identity Design because we are showing two designers whose works are strongly influenced by their roots and experiences. The title also refers to our mission and DNA; I am French meanwhile my founding partner is Hungarian, therefore we wanted to show pieces close to our hearts and own identity.
Anna comes from Hungary but now is based in Malta. She studied first in her hometown at the Moholy-Nagy University of Art and Design, then at Central Saint Martins in London. After graduation, she travelled quite a bit in Europe, finally settling down in Malta. All these journeys, experiences, and her roots play a big part in the design pieces she creates. For example, her newest piece the Ta’Rita Bench, exhibited for the first time here, is a critical design piece, responding to the changing urban landscape of Malta. In Malta, a lot of architectural treasures are on the waiting list to be demolished, since they are not protected by any kind of monument protection. Yet, Anna goes to the construction site and takes the construction waste, mixes the materials with pigmented concrete and molds new design pieces. You can see the striking similarities between Anna’s bench and the building in Malta that is soon to be demolished. The piece will be installed where the building stands now as an action of commemoration.
I decided to contrast her designs with the work of the French-Algerian architect and designer Reda Amalou. His creations have a fundamentally different visual language. He prefers to use noble materials like walnut, eggshell or marble. The finishes are always extremely detailed and refined. Each one of his creations are telling a story. Either it is about his childhood in Algeria, the London’s chaos he experimented during his studies, or the tumult of his many trips around the globe. The Panama screen is made out of wood which was flooded in the Panama Canal. He does a lot of research on the materials that he uses. Sustainability, recycling and a strong narrative background play an important role in both designer’s work, but his detailed finish makes a clear contrast to Anna’s industrial style.
A kiállítás címének az Identity Design-t adtuk, utalva arra, hogy a két kiállító művész munkásságában jelentős szerepet játszanak gyökereik és tapasztalataik. A cím ugyanakkor magára a galériára is vonatkozik: én francia vagyok, míg alapítótársam magyar, ezért olyan műveket akartam bemutatni, amik a mi identitásunkhoz, művészet- és világlátásunkhoz is közel áll.
Horváth Anna Magyarországon született, de jelenleg Máltán él és alkot. Először otthon, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tanult, majd a londoni Central Saint Martins-on. Diplomázás után bebarangolta Európát, és végül Máltán telepedett le. Ezek az utazások, élmények, illetve Anna gyökerei nagy szerepet játszanak abban, hogy milyen tárgyakat hoz létre. Jó példa erre legújabb munkája, a Ta’Rita pad, melyet most állítunk ki először. A Ta’Rita padot nevezhetjük kritikai design tárgynak, mely Málta változó városi látképére reflektál. Máltán rengeteg különleges és csodálatos épület a lebontás szélére sodródott. mivel sajnos a műemlékvédelem nem védi őket. Az egyik ilyen veszélyeztetett épület inspirálta Anna legújabb művét is, melyhez az anyagokat az építési területről szerezte be, majd azokat újrahasznosítva, illetve színezve készítette el a padot. Az inspiráció tagadhatatlan, ha egyszerre nézzük a padot és egy képet a lebontásra váró épületről. A kész bútordarab egyik példánya a lebontott épület helyén fog állni, mintha csak egy emlékmű lenne.
A kiállításon Anna formavilágát kontrasztba helyeztük a francia-algíri tervező, Reda Amalou munkáival. Reda olyan finom és nemes anyagokat használ, mint a diófa, a tojáshéj mozaik vagy a márvány. Minden munkáját hatalmas részletességgel és aprólékossággal készíti el. Ezeknek a bútoroknak is lelkük, történetük van, melyeket Reda algériai gyerekkora, a londoni káosz, vagy a világkörüli utazásai ihlettek. Reda folyamatosan kutat a legérdekesebb anyagok után. a Panama paravánhoz használt különleges diófára például hosszas keresés után talált rá a Panama-csatorna mellett. Az újrahasznosítás, a fenntarthatóság és az erős történeti háttér mindkét designer munkájában kiemelkedő szerepet játszik, a kivitelezés különbségeinek ellenére is.
Since you are working internationally with designers, could you observe any attributes or trends in design connected to nationality?
What is true for one designer is untrue for another. It is hard to say that if there were certain nationality related attitudes in design. Of course, there are traditions, for example, Bauhaus in Anna’s pieces, but even if those roots are important for a designer, it won’t always come across in the work. A contemporary Hungarian designer might have a will to break free from the traditions, to create something fundamentally different.
The same thing could be true for French designers as well, but they certainly have great admiration and respect for the past, for example towards the Art Deco. They tend to reference or integrate them, just like Reda did with the eggshell technique in his Dot piece. Yet, art is international, and while your origins are very important, there are no firm national differences. Culture and art should connect us, and help us to understand each other, not divide.
Of course, local circumstances can make a huge difference business-wise. I can already see, that regardless if you make high-end design or mass-produced furniture, it is challenging in Hungary to keep your head above water. The small market of Hungary never made it easy to sell products whereas in a richer or larger country the target audience expands. It takes a lot of work to create an exciting and functional design piece, and to get from the prototype to the actual commercially available work. But the quality and talent is there, therefore I hope to be able to make a difference.
Nemzetközi szinten dolgoztok, számos alkotót jól ismertek. Kirajzolódik-e olyan jellegzetesség a tervezői munkában, amely kimondottan egy-egy nemzethez kapcsolható?
Félrevezető lenne azt mondanom, hogy vannak ilyenek. Ami igaz az egyik művészre, nem biztos, hogy igaz a másikra. Természetesen vannak hagyományok, ilyen például a Bauhaus Anna munkáiban. Ugyanakkor lehet, hogy a végeredményben nem feltétlenül mutatkoznak meg a designtörténeti vonatkozások, amelyek a tervezőt inspirálták. Egy kortárs magyar tervező lehet, hogy szakítani akar bizonyos tradíciókkal, hogy valami tejesen újat hozzon létre. Nincsen ez máshogy a francia tervezőkkel sem, habár talán ők lehet, hogy jobban kötődnek a múlthoz, és sokszor kitekintenek rá. Reda is ezt tette az Art Deco-ra utaló tojáshéj technikával.
Számomra a művészet egyik legfontosabb karaktere pont abban mutatkozik meg, hogy nemzetközi. Természetesen fontos a származás, hogy milyen gyökereink vannak, de tisztan nemzeti alapon nem hiszem, hogy érdemes és szabad kategorizálnunk. Fontos, hogy a kultúra és művészet segít egymás megértésében.
Ami viszont tényleg sokat nyom a latban, az a designer helyi körülményei. Ahogy látom és hallom, Magyarország kis piacán sosem volt könnyű eladni a munkáidat, mindegy, hogy exkluzív otthonokba vagy tömeggyártásra terveztél. Míg egy gazdagabb és nagyobb országban az emberek könnyebben fizetik meg a tervezők munkáját, addig a kelet-európai alkotók számára sokszor kérdéses, hogy meg tudnak-e élni csak a szakmai tevékenységükből. Rengeteg munka egy izgalmas és egyben funkcionális bútordarab létrehozása, majd a prototípustól eljutni a kereskedelemi értékesítésig. A tehetség és minőség viszont megvan, ezért remélem, hogy tudok majd ebben segíteni az alkotóknak.
Who is the team behind Initio?
Initio was originally founded by my Hungarian fiancé, Bálint Ferenczy, but I took over the management in 2019. We still talk a lot about art and artists, but most of the responsibilities are on me now. I am a French national, currently based in London, but I am always on the go. I have a base in Paris and in Budapest, which gives me great flexibility.
Initio got a membership to Cromwell Place and I am very happy to present this exhibition here because we do not have a permanent space. Today, it is not crucial anyways. It is more important to have an original identity as a gallery, to make great collaborations besides exciting exhibitions in places like Cromwell Place or international art fairs. The boundaries are disappearing, and membership programme-based exhibition spaces offer a great perspective for emerging galleries.
Kik alkotják az Initio Fine Arts csapatát?
Az Initio-t eredetileg magyar vőlegényem, Ferenczy Bálint hozta létre, de 2019 óta én vezetem a galériát. Továbbra is rengeteget beszélünk művészetről, de a döntések felelősége ma már az enyém. Elsősorban London a bázisunk, de állandóan mozgásban vagyunk, nekem Párizsban is van otthonom, Bálintnak pedig Budapesten.
Nagyon boldog vagyok, hogy a Cromwell Place szakmai zsűrije tagságot szavazott nekünk, mivel az Initio-nak nincsen állandó kiállítóhelye. Manapság egy kötött hely különben sem annyira fontos. A galéria identitása és missziója, az izgalmas kollaborációk és kiállítások sokkal értékesebbek. A galériák intézményes határai elmosódóban vannak, és az olyan tagsági alapon működő művészeti központok és kiállító terek, mint a Cromwell Palace új távlatokat nyitnak elötünk.
Why is it important to show fine art and design together?
I consider contemporary design to be part of contemporary art. I would not make a big distinction between them, due to their same motivations of showing and passing messages. Both Anna Horváth’s and Reda Amalou’s pieces are good examples of the intersections between furniture and sculpture.
However, design differs from art because it is directly functional. Design speaks to the senses because functionality inherently communicates about the object. One who may know absolutely nothing about the background story of the object could still identify that it is a chair which they can sit on. Also, exhibiting design and fine art pieces together make the interaction easier with the audience. Visitors are more comfortable in such environments, than in a white-cube space.
Az Initio Fine Arts egyaránt foglalkozik design-nal és képzőművészettel. Miért fontos, hogy a kettőt egyszerre lássuk egy kiállításon?
Számomra a kortárs design a kortárs művészet részét képezi. Jó példa erre Reda Amalou és Horváth Anna munkáik, melyek a szobrászat és a bútortervezés szerelemgyerekei. A design funkcionalitását tekintve tér el a képzőművészettől. A tárgy funkciója tudat alatt is információt közvetít, vagyis, egy székről tudni, hogy az egy szék, anélkül, hogy ismernénk a tervezés történetét. Design tárgyakat és műalkotásokat jó egy térben kiállítani, mert megkönnyíti az interakciót a közönséggel. Egy environmentben a látogató otthonosabban, fesztelenebbül mozog, mint egy hófehér, rideg galériatérben.
The way you talk about the exhibition is so full of passion, this energy is contagious!
Luckily, my hobby is my work. I could go on talking about art for hours. I like to call my work with the artist “collaboration”, rather than “representation”. We think together about the exhibition space, the production of the works, and so on. Speaking of Anna, I first came across her work at the Paris and Budapest design weeks. It took us more than a year to make the London show happen. I was following the evolution of the pieces, from the first plans to the last months of the production and I was greatly excited to open the crates after their arrival to London. It is important to me to work with artists I can truly identify with and be able to share my enthusiasm about them. This sort of work should not be only about making profit.
Hihetetlenül lelkesítő hallgatni téged, ahogy a munkátokról beszélsz. A szavaid tele vannak energiával.
Szerencsés vagyok, hiszen a hobbim a munkám, órákig tudnék mesélni róla. A művészekkel való munka sokkal inkább szól az együttműködésről, mintsem csupán kereskedelmi képviseletről. Együtt gondolkozunk a kiállítótérről, a művek létrehozásának módjáról. Anna műveivel például először két éve találkoztam, majd több mint egy évig szerveztük a londoni kiállítást. Figyeltem hogyan változnak a bútortervek a kezdeti ötletektől egészen a megvalósításig. Ezért is voltam nagyon izgatott amikor a ládák végre megérkeztek Londonba. Fontos, hogy olyan művészekkel dolgozz, akikkel azonosulni tudsz és akikről valóbban hitelesen tudsz beszélni, hiszen galéristának lenni jóval többről szól, mint csupán a profit hajszolásáról.