Jovánovics György, a Herczeg Klára-díj 2020 senior díjazottja
A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Alapítvány kuratóriuma idén Aknai Katalint, Berhidi Máriát és Pinczehelyi Sándort kérte fel, hogy a szakmai zsűri tagjaként döntsenek a senior díjazott személyéről. A senior díj jelölője, Erőss Nikolett által javasolt művészek közül – Galántai György, Szíj Kamilla és Jovánovics György – a szakmai zsűri a senior díjat Jovánovics Györgynek ítélte:
“Jovánovics György amellett, hogy ma is aktívan alkot, teljes bedobással van jelen – nem csak saját, képzőművész életében – hanem alternatív módon meghosszabbított tanári hivatásában is. Érdeklődéssel és nyitottsággal figyeli a fiatal képzőművészek pályáját, és nem csak az egykori tanítványokét. Nem szemlélőként, hanem aktív hozzászólóként és a kortárs képzőművészeti élet aktív, megvesztegethetetlen formálójaként van jelen az életünkben ma is.”
(forrás: FKSE)
Artlocator: Milyen művészethez kötődő projekteken dolgozik jelenleg?
Jovánovics György: Egész életemben legfőképpen a megrendelés, a mások elvárásának teljes figyelmen kívül hagyásával végeztem alkotói munkámat, és amennyiben erőmből még telik, most is így járok el. Én vagyok a megrendelő és az alkotó. De az talán pontosabb, hogy megrendelő nincs is.
Ugyanakkor léteznek pályázatok, kiállítások, meghívások, stb., tehát kívülről jövő inspiráció. Ez is nagyon fontos. Ilyenkor lehetőleg teljes szellemi függetlenségünk megőrzése mellett alkalmazkodni kell mások elvárásaihoz is.
Az elmúlt évekre visszatekintve az a meglepő tény rajzolódik ki, hogy tevékenységem igen nagy részben elhunyt zseniális művészek, ismerőseim, barátaim emlékét megörökítő plasztikai jelek, síremlékek megalkotásával telt (Altorjai Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Szegedy-Maszák Mihály, Petri György, Makk Károly, Tandori Dezső, Konrád György és Rajk László).
Artlocator: Hogyan vesz részt a művészeti világ alakításában?
Jovánovics György: Amennyiben fenti tevékenységem a művészeti világ része, azzal talán szerényen alakítom. Továbbá részt veszek a felső művészeti képzésben is, mint a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskola Doktori Tanácsának tagja.
Artlocator: Mit gondol a konceptualitás szerepéről a kortárs szobrászatban? Milyen tendenciák tűnnek ma meghatározóknak?
Jovánovics György: Nincs egyértelmű meghatározásunk arról, mi az, hogy „konceptualitás”. De amit általában gondolunk róla, az alapvetően megváltoztatta az úgynevezett szobrászatot. Ma minden tendencia abból ered, hogy a „konceptualitás” megjelent. Ez a tendencia egy ideig látszólag meghatározó, majd jön egy következő tendencia, és így tovább.
Kútvölgyi-Szabó Áron, a Herczeg Klára-díj 2020 junior díjazottja
A junior díjra idén az FKSE tagjai jelölhettek olyan 35 év alatti alkotót, aki az elmúlt egy évben kiemelkedő teljesítményt nyújtott és aktívan hozzájárult az FKSE közösségének építéséhez. A jelöltek közül egy öttagú zsűri, amelynek tagjai Istvánkó Bea, Lődi Virág, Magyar Fanni, Orbán György és Őze Eszter voltak, választotta ki a díjazottat. A junior díjért szoros versenyben lévő művészek közül – Kristóf Gábor, Kútvölgyi-Szabó Áron, Tranker Kata, xtro realm – a zsűri a junior díjat Kútvölgyi-Szabó Áronnak ítélte:
“A művészettörténeti és filozófiai tanulmányokat követően a Pécsi Egyetemen szobrászként végzett Kútvölgyi-Szabó Áron (1985) következetesen foglalkozik a tudás különböző struktúráival, illetve ezek ábrázolhatóságával. Az elmúlt években egymáshoz kapcsolt művek – installációk és kiállítások keretében eleinte saját gondolkodásának kötöttségeit vizsgálta családja (nagyszülei) nézetszerkezetének bemutatásán keresztül. Később a tudás jelenbeli hozzáférhetőségének és a tények bizonyosságának elemzésén keresztül a hiperszkepszis által uralt rémhírek, álhírek alternatív valósága felé fordult.
Kútvölgyi-Szabó Áron sajátos vizuális nyelvet dolgozott ki manipulált nyomatokkal, álgrafikonokkal, elbizonytalanítóan váltakozó térbeli síkokkal, melyben épp azokat a képi jeleket mozgósítja, melyekkel az általa vizsgált posztfaktuális korban a politikusok, összeesküvés-elmélet gyárosok és ezekhez kapcsolódó think tankek operálnak. Nem műveket, műtárgyakat, hanem kiállítási szituációkat hoz létre.
A Herczeg Klára-díjjal eddigi munkásságát, valamint a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületben végzett közösségi munkáját díjazzuk.”
(forrás: FKSE)
Artlocator: Milyen művészetelméleti kérdések foglalkoztatnak mostanában?
Kútvölgyi-Szabó Áron: Az utóbbi években figyelmemet leginkább a posztfaktuális jelenségeknek szenteltem, ezek kép- és térelméleti vonatkozásait kutatom jelenleg a doktori tanulmányaim keretében is. Sokat foglalkoztam ezen belül különböző összeesküvés-elméletekkel és olyan alternatív narratívákkal, melyek tulajdonképpen párhuzamos világokat generálnak saját belső logikával, saját referenciahálózattal és legfőképp olyan saját tényekkel – melyek a saját buborékukon kívül elveszítik érvényességüket. Ezek az egymással össze nem egyeztethető valóságképek érdekelnek leginkább, hogy miként születnek, s változnak idővel, hogyan erősítik fel, s használják ezt ki egyes szereplők, s hogy mindez hogyan hat vissza egyszerre nagyon primer módon a hétköznapjainkra, s közben egy absztraktabb szinten magára a valóság, a tény és a tudás egyre fluidabbnak ható fogalmaira.
Artlocator: Hogyan hatottak az utóbbi év történései a művészet – posztfaktuális korban betöltött – szerepével kapcsolatos gondolataidra?
Kútvölgyi-Szabó Áron: Én a magam részéről leginkább a művészet analizáló, összefüggéseket feltáró és láttató szerepében hiszek, abban, hogy ha a különböző szaktudományos perspektívákat szintetizáljuk egy alapvetően más megközelítéssel és eszköztárral, valamint némi intuícióval, akkor abból olyan revelatív dolgok jöhetnek elő, s válhatnak megragadhatóvá, amelyeken előtte senki nem talált igazán fogást. Ebben a tekintetben szerintem nem változott semmi az utóbbi egy évben, viszont a vírus megjelenése és a hétköznapok teljes internetre költözése óta nagyon sok olyan folyamat gyorsult fel és vált sokkal több ember számára láthatóvá, amelyek korábban inkább csak a szakirodalmakban voltak tematizálva. A járvány- és az oltásellenesség csak egy az explicit tudományellenesség és a (szak)tudással szembeni bizalmatlanság hosszú listáján, melyet rengeteg tényező erősített évtizedeken át, s a járvány kirobbanásakor már amúgy is épp csúcson volt. De ez a pandémiás helyzet mintha katalizátorként is működött volna például a QAnon esetében, ahol a hívek tábora – a vírus terjedésével párhuzamosan – exponenciálisan megnőtt, s ezzel egy időben fuzionált a választási csalást kiáltó trumpista táborral és a legkülönfélébb szélsőjobboldali csoportokkal, mindezek végkifejletét pedig láthattuk a Capitolium ostrománál. Egy újabb bizonyítékát adva ezzel annak, hogy a valóságtól teljesen elszakadt (illetve talán pontosabban: a saját valóságában élő) összeesküvéselmélet-hívők nagyon is képesek akár a közös fizikai valóságunk formálására is.
Artlocator: Mit jelent számodra a Herczeg Klára-díj elnyerése karriered ezen pontján?
Kútvölgyi-Szabó Áron: A Herczeg Klára-díj több szempontból is különleges: egyrészt, hogy a Leopold Bloom- és az Esterházy-díjjal ellentétben nem pályázatalapú, hanem egy évente változó összetételű zsűri a maga szempontrendszere szerint választ, tehát nem lehet rá külön „készülni“ a szó szoros értelmében – az ember csak egyszerűen csinálja a dolgát, s arra kap tulajdonképpen ilyenkor egy visszajelzést, akár talán évekre visszamenőleg is. A másik különlegesség pedig a díj koncepciójából adódóan a senior díjazottal való közös munka, ami az én esetemben Jovánovics Györggyel egy nagyon nagy élmény volt. S bár szinte minden díjátadáskor közhelyszerűen elhangzik a megtiszteltetés szó, de én – a díj rangján túl – már pusztán az ő személye miatt is valóban akként éltem meg.
Sok mindenben ki szokták mutatni, hogy a 7 éves ciklusoknak az emberi életben milyen szerepük van, s ha efelől közelítek, akkor ez most az én esetemben is igaznak látszik – amit ráadásul épp a Stúdió foglal keretbe: 7 éve diplomáztam s kerültem be az FKSE tagjai közé, pályakezdőként az első műtermem is ott volt a Rottenbiller utcában, majd később a Laborban készítettem el az első budapesti egyéni kiállításomat is. Elég sok minden történt azóta, de talán most ez a díj az, ami ráébreszt arra, hogy lassan lehet, hogy lezárul ez az életszakasz és stúdiós mércével mérve is előbb-utóbb én magam is átcsúszom juniorból senior taggá.
A díjról röviden
Herczeg Klára (1906-1997) Munkácsy-díjas szobrászművész örökségének egy részét művészek támogatására szánta. A hagyaték kezelője, Dr. Székely Ádámné Dr. Szűts Ildikó a Fiatal Képzőművészek Stúdiójára bízta a támogatási forma kialakításának megtisztelő feladatát. Így jött létre a Herczeg Klára-díj, amely 1998 óta kerül kiosztásra a a Stúdió Alapítvány (korábbi nevén Fiatal Képzőművészek Stúdiója Alapítvány) és a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület közös gondozásában. Mivel Herczeg Klára mindig fontosnak tartotta az idős és fiatal generációk egymáshoz való közeledését – az eseménynek minden évben egy senior és egy junior díjazottja van.
A hivatalos díjátadó eseményre 2021. január 22-én kerül sor.
A névadóról
A díj névadója Herczeg Klára Munkácsy-díjas szobrász- és éremművész 1906. október 13-án született Budapesten. Művészeti tanulmányait Bécsben kezdte, majd a budapesti Képzőművészeti Egyetemen folytatta, ahol mestere Stróbl Zsigmond volt. 1925-től részt vett hazai és nemzetközi kiállításokon. 1929 és 1930 között Berlinben élt, ahol a Rosenthal porcelángyár számára készített kisplasztikákat. 1930-1933-ig Párizsban Charles Despiau tanítványa volt, majd részt vett az 1937. évi párizsi világkiállításon és azt követően az 1938. évi new york-i világkiállításon. Művei több nemzetközi múzeumban láthatók, többek között a nürnbergi Dürer-Hausban és az amszterdami Van Gogh Múzeumban. Magyarországon és Budapesten több, mint 30 általa készített köztéri szoborral találkozhatunk. 1997. augusztus 6-án hunyt el Budapesten.