Igaz történet arról, hogy Ernest Hemingway együtt töltötte a nyarat feleségével, fiával… és szeretőjével.
Hemingway 1921 decemberében érkezett Párizsba feleségével, Hadley Richardsonnal és öt évvel később áttörés küszöbén állt, hogy világhírű író legyen. Ehhez az áttöréshez minden divatos kelléket összeszedett, amire csak egy népszerű írónak szüksége lehet – köztük egy fiatal szeretőt is, Pauline Pfeiffer-t.
Mikor Hadley rájött a viszonyra és kérdőre vonta férjét, Hemingway azzal próbálta hárítani, minden rendben lett volna, ha a felesége nem hozza nyilvánosságra a kapcsolatot.
A házaspár mégis úgy döntött, kitart egymás mellett, ám hamar nyilvánvalóvá vált: Hemingway nem akarja feladni Pauline-t sem, ő pedig nem félt itt-ott megjelenni, amihez Hadley-nek kellett hozzászoknia.
Mikor a család Madrid-ba utazott, hogy Hemingway bikaviadalokon vegyen részt, addig felesége és kisfia, Jack közös barátaiknál, Sara és Gerald Murphy-nél szálltak meg a mára már legendássá vált Villa America-ban. Az érkezés után Jack – akit Bumby-nak becéztek -, csúnyán köhögni kezdett, ami idővel csak súlyosbodott. A Murphy házaspár saját gyerekeiket is féltve orvost hívtak, hogy megvizsgáltassák a kisfiút, akit szamárköhögéssel diagnosztizáltak.
Orvosi rendeletre hivatkozva, Gerald Murphy azonnal távozásra késztette Hadley-t és a kis Bumby-t, akiket F. Scott Fitzgerald és felesége, Zelda – akik szintén Antibesben nyaraltak – segítettek ki. Egy kis házat béreltek nekik a közelben. Eközben Gerald Murphy is próbálta jó színben feltüntetni magát és levelet írt Hemingwaynek Madridban, amiben biztosította: minden a legnagyobb rendben, „Bumby-t a legjobb angol orvosok kezelik és friss zöldséget ehet a kertből. Hadley pedig bizonyára sokkal boldogabb, hogy nem kell olyan sok gyerek köhögését hallgatnia.”
Bumby dadája egyenesen Párizsból sietett az édesanya és kisfia segítségére, hogy aztán betegszobát alakítsanak ki és teljes elszigeteltségben legyenek. A Murphy és a Fitzgerald család eközben „nagy távolságot tartottak, tőlünk, fertőzöttektől” – emlékezett Hadley, ugyanakkor ellátmányokat küldtek nekik. Hadley-t borzasztóan gyötörte a magány és a bizonytalanság, ám a városban tett séták és a whisky valamelyest enyhítette boldogtalanságát. Hamarosan azonban olyan vendég érkezett, aki tovább fokozta a stresszes helyzetet: „Pfeiffer állított be szerdán” – tájékoztatta Hadley levélben Hemingway-t. Hadley később azt állította összezavarta Pfeiffer hirtelen megjelenése, később egy életrajzírónak azt is nyilatkozta, hogy Hemingway könyörgött a nőnek – aki gyermekkorában elkapta a betegséget és immunis -, hogy menjen segíteni a családnak. A valóságban azonban május 21-ei levelében a feleség megírta Hemingway-nek, hogy meghívta Pfeiffer-t, mondván „milyen szórakoztató lenne, ha együtt töltenék a nyarat”.
Hemingway hamarosan csatlakozott hozzájuk és megszületett az irodalomtörténet egyik legfurcsább háztartása. Hogy egy kétszobás lakáson osztozzon szeretőjével, a dühös feleségével, egy beteg gyerekkel és egy dadával – a legtöbb embernek még a gondolat is rémisztő, Hemingway azonban így nyilatkozott később az élményről: „nagyszerű hely volt az írásra”.
F. Scott Fitzgerald és Zelda, 1919 
Gerald és Sara Murphy, 1923
A Murphy és a Fitzgerald házaspár mindent megtettek, hogy fenntartsák a morál hangulatát a Hemingway-Pfeiffer tanyán. Kora esténként leparkolták autóikat a ház előtti úton, hogy igyanak egy italt a kerítés mellett. Hemingway, Hadley és Pfeiffer a verandán tette ugyanezt.
A karantén működött: Bumby meggyógyult, és látszólag senki más sem lett beteg. Néhány hét elteltével a trió a szomszédos szállodába költözött, Bumby és dadája azonban a szomszédos kis házban maradtak, hogy a kisfiú folytassa a felépülést.
„Mindent hárman csináltunk” – emlékezett vissza Hadley. Még azután is, hogy a szigorú karantén véget ért, Pauline minden reggel bemászott a Hemingway házaspár ágyába, hogy megosszák reggelijüket. Hadley később arról is beszámolt, hogy Pfeiffer ragaszkodott ahhoz, hogy búvárórát adjon neki – amely majdnem megölte.
Miután Pfeiffer visszatért Párizsba, levélben megírta Hemingway-nek: „Mindent megkapok, amit akarok”.
Nem meglepő, hogy a házasság nem tartott ki sokáig. Túlélte a szamárköhögést és a karantént, de Miss Pauline Pfeiffer támadása végzetesnek bizonyult.
Az írás a Town & Country cikke alapján készült, amelynek alapjául Lesley Blume könyve szolgált