A végtelen fantázia házassága a fesztelen kísérletezéssel. Franz West játékos és egyszerre filozofikus művészete teszi az elmúlt ötven év egyik meghatározó művészévé. Februárban a Tate Modern és a Centre Pompidou közreműködésével nyílt meg az első, Franz West munkásságát bemutató retrospektív posthumous tárlat.
A Franz West életművét bemutató tárlat, Mack Geofrey (International Art), Christine Macel (Tate Modern), Monika Bayer-Wermuth (Tate Modern), Loic Le Gall és Luise Willer (Centre Pompidou) kurátorok gondozásában született meg, továbbá a tervezésben West egykori barátja és alkotótársa Sarah Lucas is részt vett.
A kronologikus rendben építkező kiállítás az alkotó korai műveivel kezd. West művészként a késő hatvanas években koránt sem volt még igazán elismert. Ideje nagy részét kávéházakban töltötte, ahol leginkább ivott, és különböző drogokkal kísérletezett. Ekkori rajzain megjelenik a bécsi művészeti és éjszakai élet. Habár West elhatárolódott a Bécsi Akcionizmustól, iróniával és humorral alkotott provokatív művein érzékelhető az irányzat hatása.
West munkásságában visszatérő motívum az alkotó, alkotás és a befogadó között létrejövő játék. A hordható, megérinthető, mozgatható absztrakt plasztikák – úgynevezett Passstück-ök – célja, hogy kölcsönhatásba lépjenek közönségükkel. A Passstück sorozat több fontos darabja megjelenik a kiállításon, köztük a Passstück mit Box und Video(1996). A használati tárgyakhoz hasonló négy plasztikát a közönség szabadon mozgathatja, egy direkt erre a célra elkerített kis térben. Az alkotás és befogadójának találkozása itt egészen új, körülmények között történhet meg. Felszabadító, hogy a látás és hallás mellett az érintés is lehetséges módszere lesz az értelmezésnek.
West egyik leggyakrabban használt anyaga a papirmasé volt. A papírmasé Legitimate Sculpturesa korábbi Passstück szobrokkal ellentétben távolság tartók. West a hatvanas évek amerikai minimalizmusának reduktív tendenciájából kiindulva alkotott monolitszerű tárgyakat. A szobrokat gyakran West festő barátai festették be, többek között Heimo Zobering is dolgozott rajtuk, aki az irodák és intézményekhez kötődő asszociációi alapján állította össze színpalettáját. A térben furcsán terjedő formák kiforgatják a szobrokhoz kötődő megszokásokat, a felületekből, színekből, sőt a talapzat elhelyezéséből is visszaköszön a kísérletező, felfedező szándék. A nyolcvanas-kilencvenes években ezeket a munkákat West szövegei kísérték, melyek sokszor a szobor, mint képzőművészeti fogalom újra értelmezésére ösztönözték olvasójukat.
„A chair is an everyday Passstück”. A Passstück művek folytatásaként, a funkcionalitásból kiindulva, West a nyolcvanas évektől elkezdett bútorokkal is kísérletezni alkotásaiban. A kilencvenes évektől Franz West növekvő ismertségének bizonyítéka az 1992-es Documentán kiállított Auditoriumés a nyolc Lemur fej. Ugyan itt csökkentett számban állították ki, de az eredetileg 72, szőnyeggel letakart kanapé egy, hatalmas szobor volt, amit az emberek használatba vehettek, pihenésre, beszélgetésre. A négy Lemur fej ötlete pedig West egy másnapos látómásában fogalmazódott meg. Mivel a holtak lelkének árnyékai a római mitológia szerint rettenetes bűzt árasztanak magukból, West arra kérte a Documenta látogatóit, hogy dobjanak szemetet a papírmasé szobrok szájába.
A kétezres évektől West párhuzamosan több projekten dolgozott. Régi telefonkönyvekből kis szobrokat hozott létre, melyeket befestett. Másik stúdiójában pedig óriási kültéri szobrokat készített, többnyire alumíniumból. A szobrok vidám, tarka színeit a kisgyerekek ruháiról kölcsönözte. Az Outdoor Sculpturesaz átlános kültéri szobrok dagályossága ellentéteként született.
A kiállítás utolsó helysége a Franz West Living Room. A tér emléket állít annak a törekvésnek ahogy West kitört a művészet intézményeinek kereteiből és ahogy ellenállt a művészet és a mindennapi élet elszeparálódásának. A livingroom közel hozza a művészt a közönségéhez. West Grosse Lampe-je mellett, a látogatók beleolvashatnak West kedvenc filozófia könyveibe, akár csak az Auditoriumnál, nyugodtan beszélgethetnek a kanapén. Azon túl, hogy a kiállított több, mint kétszáz műtárgy egy lázadó, punk attitűd mellett határtalan kreatív erőről tanúskodik, West művészete mindvégig szorosan kapcsolódott a filozófiához és az őt foglalkoztató pszichoanalitikus elméletekhez.
