A bécsi Albertina múzeum blogjából
Anna May jegyzetében Jorinde Voigt német képzőművészre hívja fel a figyelmet. A rajzolás – írja – mindig is közvetlen módon összekapcsolódott az eszmékkel és a gondolkodással, a rajzolás eszköz a világ megértéséhez. Az összetett dolgok leegyszerűsíthetővé válnak és érthetőbbé tehetőek általa a magunk vagy mások számára.
Az 1977-ben született Voigt elvont elméleti konstrukciókat ábrázol az alkotásain, a dolgok működésének vizsgálata központi szerepet kap nála. 48 részes, A szerelem mint szenvedély című ciklusának kiindulópontja Niklas Luhmann német szociológus azonos című társadalomelméleti fejtegetése. Luhmann a szerelmet mint szociológiai koordinátát vizsgálja, és azt, hogy mit értünk a szerelem fogalma alatt.
Voigt dinamikus vonalait és a vonalak között kígyózó szavakat vízfestékkel és arannyal színezett papírkivágások egészítik ki. „A nagyméretű, papírra készült művek egy kissé úgy hatnak, mintha Paul Klee alkotói stílusát a műszaki rajzzal ötvözték volna” – jegyzi meg Anna May. Egyaránt magukon viselik a rajzolás mechanikai, spontán jegyeit, mint amikor feljegyezzük a gondolatainkat, és az aprólékos, gondos kidolgozottságot, annak vizsgálatát, hogy hogyan lehet összetett viszonyokat két dimenzióban ábrázolni.
Jorinde Voigt munkája az Albertina Rajzművészet ma – 2015 (Drawing now: 2015) című időszaki kiállításán látható október 11-ig.