Kiállítók: Bilak Krystyna, Lázár Dóri, Schuller Judit Flóra
Kurátor: Maj Ajna
Helyszín: Várfok Project Room
Megtekinthető: 2020. február 28. – március 28.
— Claudia Küssel megnyitóbeszéde —
Napjaink képfelfogása nem hasonlítható semmilyen más ezt megelőző korszakéhoz. Mintha az emberiség önmaga befogadóképességének határait próbálgatná. A massza képgyártás random szelekciójában naponta akár tucatjával semmisítünk meg és hozunk létre újabb képeket. Az információs hálózatok internetes rendszerében már szinte nem olvasunk szöveget, csak képeket. A lineáris írás a kép illusztrációjává vált, amely mintegy dekorációként veszi körül a képet. A kép értékét információs értéke határozza meg és a méretét fájlban és nem centiméterben mérjük. Az anyagtalanná vált kép nem csak fizikális jelenlétét vesztette el, de jelentése is megváltozott.
Paul Virilió gyorsulás elmélete éppen olyan valósággá vált, mint Warhol 15 perc hírnév kijelentése a megváltozott helyzetre. Persze a magyaroknak erre már régóta van kifejezésük, hiszen a minden csoda három napig tart is azt sugallja, hogy az öröklét csak egy mérhetetlen idő. Már csak az a kérdés ebben az öldöklő versenyfutásban az idővel, hogy ezek a számok, mint 15 perc, meg három nap, mintha vészesen fogyni látszana és mintha a kép is új időmértékegységet kapna, de ezt az időmértéket nem expozíciós időben mérik. A hagyományos idő és a tér fogalmának elvesztésével nem csak a jövőhöz, de a múlthoz való viszonyunk is végérvényesen megváltozott. A jelen egyfajta kettőség látszatát kelti, mert úgy tűnik, hogy a valóságalapú technikai képek és a programozott 3D animációs rendszerek párhuzama határozza meg a mai képi tudatot. A vizuálisan megközelíthető igazság kutatásának értelme elveszni látszik a fiktív tér és idő mesevilágában, amely inkább a fotográfia előtti XIX sz. eleji táblaképfestészet élményét juttatja eszünkbe.
A mai világunkat az egyre telítettebb kép és sebesség viszonya fejezi ki. Hogy minden nap több mint hárommilliárd képet osztunk meg a szociális hálózaton, hogy a láthatóság terét végérvényesen a kép foglalja el. De mintha a rendszer, amely létrehozta önmagát már maga sem bírná el a képek mennyiségével, amely igy újabb algoritmusok szükségességével generálja újra a tudatot. Mintha megszűnne a tér a kép körül. Konfrontálódva ezzel az elképesztő túltermeléssel, fel kell tennünk a kérdéseket a tárolásuk, menedzselésük, alkalmazásuk és méretük kapcsán. The Supermarket of Images, a kiállitás, ami jelenleg a Párizsi Jeu de Paumeban látható, a képek életünkre gyakorolt gazdasági kérdéseit, illetve a szociális és ökológiai hatásait vizsgálja.
Maj Ajna által kurált Download című kiállitás hasonló kérdéseken alapszik. Schuller Judit Flóra, Bilak Krysztina és Lázár Dóri projektjeit mutatja be, amelyek a digitalizáció és annak hatására reagálnak. Mint egyfajta ellenreakcióból fakadóan a kiállításon szereplő munkák a digitalizáció kihívásaként a megváltozott, felgyorsult képérzékelés és képértelmezés lehetőségeire kérdeznek rá és olyan fogalmak mentén szerveződnek, mint a fikció, a manipuláció és az emlékek. A munkájukat a kísérletezés, az interdiszciplinaritás és a hibrid műfajok sokasága jellemezi. Komoly figyelmet fordítanak az analóg fizikai alkotófolyamatokra és munkáik taktilis jellemzőire. Visszatérnek a fotográfia alaptényezőihez: a fény, fényérzékeny anyagok, emulzió és kémiai folyamatok szerepéhez. A céltudatos kísérletezés eredményeképpen radikális munkákat hoznak létre, a kiállitás művészei a megfoghatatlan, kevert elemeit és annak határait kutatva, lassú, analóg folyamatok igénybevételével reagálnak környezetük képeire.
Schuller Judit Flóra a fény foglyul ejtése és anyagi minőséggé alakítása iránti érdeklődését, a direkt lefotózhatatlan nap fényének vizualizálására tett költői kísérletet. A mű rokonítható a fotográfia feltalálói, Fox Talbot és Daguerre munkáival, amennyiben ők is a megfoghatatlan fényt kísérelték megragadni, hogy ezáltal láthatóvá́ tegyék a világ körvonalait.
Lázár Dórinál is a láthatatlan és a testetlen megfogható formává való átalakítása érdekli. Ahogy a mai napig a fotográfia médiumának anyagi tulajdonságaival folytatott kísérletek fontos mozgatórugója is. Az ilyen kísérletek a papíron zajló kémiai folyamatok hatásaira koncentrálnak, illetve véletlen eseményekre, amelyek a végeredményt befolyásolják. Ebben a tekintetben gyakran jelentősége van a tapintásnak és más fizikai érintkezésnek. A világ feltérképezésének huszonegyedik századi változatában Lázár Dóri megközelítésében a technika, amelyet alkalmaz rávilágit korunk sérülékenységére.
Bilak Krysztina Unseen Study című projektje, kísérlet a láthatóság és láthatatlanság fogalomkörére, amelyben szó szerint tapogatózik, amikor munkájában a kísérleti személyek sötétben való térvesztése és a vakuval megvillanó fény terében válik egyértelművé, hogy bár a fény ad értelmet a térnek, de a felvillanó fény nem csak a tájékozódás, hanem a kép készítésének pillanata is egyben. Vagyis a teljes sötétség a valóság hiánya, amelyben a felvillanó fény nem képes a láthatatlan tér teljes rekonstrukciójára, így léphet a kép az empirikus megismerés helyébe. A klasszikus alapállásban a kamera a látvány és a kép készítője között foglal helyet, de mi van akkor, ha a látvány hiánya a kép viszonyát változtatja meg. A kép a valóság hiányában annak helyébe lép.
Jean Baudrillard szavaival szeretném zárni megnyitóbeszédemet: „A technológia nem csak megváltoztatta a fotográfiát, de az embert is. Technológia folyamatosan újítja önmagát, legyőzi saját határait és egyben utasít a világ elembertelenítésére. Az ember végül felismeri önmaga eltünését azok után, hogy a hatalmat és a döntés jogát a technológiára bízza. A személyes tér egyszer és mindenkorra eltűnik.”
Claudia Küssel