Installation

Installation

EMPTY PLACES

Orbán Előd egyéni kiállítása „A kiállítás eszmei háttere lényegében az emberi jelenlét egyre erősebb hiánya és az ezzel kapcsolatos ok-okozati összefüggések keresése a művészi és a hétköznapi létezés egymást átfedő aspektusaiban. Munkáimmal ismét kérdéseket vetek fel. Többek között arra keresem a választ, hogy az emberi jelenlét hiányával miképpen alakulnak át, személytelenednek el műtermeink és ezáltal

Gyorskötöző, lángok és leopárdok

feljegyzések Dóczi Attila műveinek esztétikájáról Dóczi Attila maximálisan kiblingelt műalkotásaiban sok minden összesűrűsödik. Egyrészt érzékelhető a Nyugati aluljáró neonbarokk feelingje: a formás műanyaglábaktól a spontán hittérítésen keresztül az összebarkácsolt dekorációs megoldásokig. Van még a mixben rideg fényű reklámanyag, kulturálisan szétappropriált tribáltetkó, macsó ikonográfiai elemek túlszaturált, kifordított szimbólumai és focimezek alá tűrt ezüstláncok. A különböző installatív

Haegue Yang absztrakciója

Haegue Yang tágas művészeti univerzumát egy hatalmas nyitott rendszerként is értelmezhetjük, amelyben valamennyi részlet szorosan kapcsolódik a nagy egészhez, még akkor is, ha ez az összefonódás első pillantásra talán nem teljesen egyértelmű. Műveiben egyedül az intermedialitást és az absztrakciót tekinthetjük állandó formai elemnek. A művész 1971-ben született Szöulban, majd a kilencvenes évek végén Berlinbe költözött. Jelenleg

Átjáróház – Interjú Süttő Anikóval Háziasított tér (2019) című művéről

Süttő Anikó 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőművész szakán. E mellett tanulmányokat folytatott az észtországi Tallinnban és a lengyelországi Poznańban is. Képzős diplomadolgozatát, melynek témavezetője Chilf Mária volt, A tárgyi környezet szerepe az emlékezésben címmel írta meg. Mindez – bár az előző évtizedben történt – nincs olyan messze még. Akinek volt alkalma megnézni a

Balázs Nikolett: Sensation Session

Balázs Nikolett Sensation Session című új egyéni kiállításán a taktilitásé a főszerep. Térspecifikus installációi a digitalizáció uralta világunk okozta elanyagtalanodás visszafordításaként is értelmezhetőek. Munkái a fizikai valósággal, a különböző matériákkal való állandó kapcsolatunk kiüresedésének fordít hátat. A vértelen steril struktúrák helyett, a kétkezi megformálás, szöveteinek expresszív absztrakciója uralja a teret.  Anyagai érzéki túlburjánzása mind egy-egy