Carla Tabora – Időmérték

Blog » Carla Tabora – Időmérték

Carla Tabora három különböző idősíkú fotográfiai sorozatából összeállított kiállítás február 6. és március 8. között tekinthető meg a TOBE Gallery-ben.

Hangulati időmérték.
Hogyan ragadható meg a szubjektív időérzékelés fogalma? Sokszor érezzük úgy, hogy repül az idő, amikor elfoglaltak vagyunk. Gyerekként például órákon át képesek vagyunk játszani anélkül, hogy az idő múlását érzékelnénk; felnőttkorunkban is folyton-folyvást mondogatjuk, hogy nem tudjuk utolérni magunkat, nincs időnk azt csinálni, amit szeretnénk. Ha pedig szomorúak vagy lehangoltak vagyunk, az idő mintha csak vánszorogna. Ezen gondolatok tükrében fotográfiai vizsgálódás alá vetem a mindennapok eseményeit. Az esztétikai és lírai állásfoglalásom részét képezi a szubjektív időérzékelés mechanizmusa is.
Hogyan fényképezhető az idő? – absztrakt és fizikai értelemben. Az epheszoszi Hérakleitosz úgy vélte, hogy minden állandó változásban van, és semmi sem marad változatlan; a mozgás a világegyetem alapvető törvénye, mindennek a kiindulópontja pedig a tűz. Nézete szerint minden dolog áramlik, számára az idő elsőbbséget élvez a létezőkkel szemben.
Platón értelmezésében az érzékelhető világban minden állandó változásban van, míg a másik oldalon a tökéletes ideák absztrakt birodalma található, melyek örökké változatlanok.
Einstein felfogása szerint a téridő elméletben az idő elválaszthatatlan a másik három dimenziótól, és a megfigyelő mozgásától függ. Lényegében két megfigyelő két esemény között eltérő időnagyságot mér, mivel ez a megfigyelők egymáshoz képest történő mozgásától függ. Ezen elméletek tudatában, illetve az időérzékelés empirikus vizsgálatának a kidolgozásával négy megfigyelési rendszert alkottam, amelyek négy, különböző idősíkú fotográfiai sorozathoz vezettek.
A TOBE Gallery-ben ezek közül három rendszert mutatok be: Kertbeli időkeret, Szappantánc és A nyitott ablaknál.
© 2018 Carla Tabora