A Medici Szoborkert a 15. századi Firenze meghatározó találkozóhelye volt. A kert antik szobrait rendszeresen tanulmányozták fiatal művészek, többek közt Michelangelo-ra is nagy hatást gyakoroltak. A szoborkert középpontjában azonban Bertoldo di Giovanni, Lorenzo de’Medici kedvenc szobrászának műve állt. Bertoldo leginkább Donatello tanítványaként, valamint Michelangelo mestereként ismert a művészettörténetben, azonban önálló munkássága is rendkívül figyelemreméltó. A New York-i Frick Collection ősszel bemutatott, nagyszabású tárlatában elsőként veszi Bertoldo di Giovanni életművét gorcső alá, ezáltal gazdagítva a reneszánsz aranykorról alkotott képünket.
A „Bertoldo di Giovanni: The Rennaisance of Sculpture in Medici Florence” című tárlat több mint húsz szobrot, köztük domborműveket, életnagyságú szobrokat vonultat fel. Szintén a Frick Collection jóvoltából kerül előszőr bemutatásra az Olaszországon kívüli múzeumtérben Bertoldo di Giovanni monumentális Medici villa fríze. Egyedülálló kreatív erejéről a művek lebilincselő líraisága és mesteri megmunkálása tesz tanúbizonyságot. Bertoldo nem elhanyagolható név az itáliai reneszánsz fejlődéstörténetében, már csak azért sem, mert ő volt az egyik első szobrász, aki újra használni kezdte szobrászatában az antikvitásban kedvelt bronzot. Habár a Medici család patronáltjai közé tartozott Sandro Botticelli és Andrea del Verrocchio is, Bertoldo volt a kedvenc, olyannyira, hogy idővel Lorenzo Medici gyakori utazótársává és jóbarátjává vált.
A Frick az egyetlen nem európai intézmény, amelynek tulajdonában van egy Bertoldo di Giovanni szobor. Régi álmunk volt, hogy a mester munkáit monografikusan bemutatva tárjuk fel a XV. századi Firenze művészeti és politikai légkörét. Kurátori csapatunk különösen élvezte a firenzei Museo del Bargello-val való közös munkát. – nyilatkozta Xavier F. Salomon, a kiálltás vezető kurátora.
Bertoldo vizuális nyelvezetét könnyű felismerni. A Pajzsvivő szobor összeollózott karaktere szórakoztató próbatételt állít a művelt reneszánsz ember gondolkodásának, ugyanis a faun, Herkules és a középkori mesékből ismert vad ember egyidejű ábrázolása nem kötődik ikonográfiai hagyományhoz. A Pegazust szelídítő Bellerophon szobra Bertoldo antik szövegekben és költészetben való jártasságáról tanúskodik. Bertoldo-t vélhetően Pindar ókori görög költő írásai inspirálták Bellerophon megformázására. A szoborra latinul a következőt szignálták „Bertoldo modellezett meg, és Adriano (Fiorentino) öntött ki.
A kiállításon bemutatott öt dombormű között figyelemre méltó Bertoldo leghíresebb műve, a Csata. Az alkotás egy erősen megrongált II. századi szarkofág újra gondolt rekonstrukciója. A kompozíció elszakad a Rómaiak és Barbárok harcának motívumától és egy értelmetlen káoszba forduló csatajelenetet formáz meg, ahol a szereplők szövetséges és ellenség nélkül küzdenek egymással.
Bertoldo már nem tudta befejezni halála előtt nagyszabású művét, a Villa Medici di Poggio a Caiano porticojára tervezett terrakotta frízt. A fríz több mint 15 méter hosszan, a főbejárat felett elhelyezve díszítette a Mediciek vidéki villáját. Az alkotás elbeszélő narratívája összhangban áll a Giuliano da Sangallo által tervezett épület architektúrájával, azonban a mű pontos értelmezése még mindig fogós kérdés a kutatók számára. Közös egyetértés övezi azt az elképzelést, miszerint a kompozíció vagy az idő, vagy a lélek utazásának ókori írásokból ismert allegóriája. Igen valószínű, hogy az ikonográfia komplexitása ókori forrásokból származik, és a humanista Lorenzo Medici „Az idő visszatér” mottóját testesíti meg.
A kiállítás azon túl, hogy egyesíti a mester életművét, kihangsúlyozza a bronz szobrászatban és ikonográfiában elért vívmányait. Bertoldo-t egy befolyásos, politikában és művészetben egyaránt aktív alkotóként ismerjük meg, aki Donatello, Lorenzo és Michelangelo egyenértékű kortársa volt. Bertoldo partnere és mestere volt a korai és érett reneszánsz szobrászainak. Bertoldo művészi találékonysága egyértelműen körvonalazódik a kiállításon felvonultatott szobrocskák, domborművek, érmék és a fríz láttán. Nyilvánvalóvá válik, hogy Lorenzo Medici miért vallotta kedvenc szobrásza alkotásait halhatatlannak.
A cikk forrásául a Frick Collection sajtóközleménye szolgált.