Egyre közeledő lapszámbemutatónk alkalmából megosztunk veletek egy kis ízelítőt: a magyar származású, jelenleg Londonban élő festőművésszel, Schwéger Zsófiával készített interjúnkból olvashattok egy rövid részletet, melynek teljes verzióját negyedik magazinunkban érhetitek el!
Milyen apropóból készítetted a Sándorfalva sorozatot?
2014 legvégén kezdtem el a legelső vázlatokat, a diplomakiállítás előtt öt hónappal. A ház, amit a sorozat a témájául vesz, egy egyszerű gondolat tárgyi kivetülése. A ház, ahol felnőttem és ahol sokáig éltem a családommal, még mindig megvan. Most a nagymamám él ott, de a régi szobák nagy része nincs használatban. Ott az összes bútor, kamaszkori dolgaim, mintha megállt volna az idő. Ez nagyon furcsa és kényelmetlen érzés, és ismét egy kettősség: hazamész látogatóba, a saját otthonodba, de nem érzed magad otthon.
Hogyan képzeljük el a festészeti módszeredet? Bemutatnád a Sándorfalva sorozat segítségével?
A vázlatokat Sándorfalván készítettem: nagyon egyszerű, grafit vonalrajzokat csináltam a belső terekről. Ezeket visszahoztam a műterembe, és kisméretű festményeket készítettem belőlük. A kis képeket használom arra, hogy eldöntsem, hogy legyen a kompozíció és milyenek legyenek a színek. Amikor minden eldőlt, akkor kivetítem a képet a végleges vászonra és grafittal megrajzolom a körvonalakat. A precizitás érdekében vízszintmérővel és vonalzóval dolgozom. Ezután már nem gondolkodom semmin, csak felviszem a festéket a vászonra. Nagyon felszabadító, hogy ekkor már elég csak a festésre koncentrálni. Sheelerrel ellentétben számomra fontos, hogy látszódjon a képeken, hogy emberi kéz festette őket. Ezért nem használok hengert vagy ragasztom le ragasztóval a színfoltok szélét.
Mennyire van fontos szerepe a képzőművészeti praxisodban a storytellingnek? Milyen eszközöket használsz saját történeted, mondanivalód elmeséléséhez?
Ahhoz, hogy autentikus munkákat tudjak létrehozni – és persze mindig ez a cél – fontos, hogy tisztában legyek a saját történetemmel. Erre épül minden, és ez határozza meg, hogy mit és miért csinálok. Évek óta az otthon fogalmával és a migráció témájával foglalkozom. Ezt a kutatást természetesen a saját külföldi tapasztalataim motiválják. Viszont ez nem jelenti azt, hogy feladatomnak érzem a történetem elmesélését. A Sándorfalva, Hungary című sorozatom kapcsán sokat gondolkoztam a narratíván. Egyrészt tagadhatatlanul jelen van a saját történetem, ami a kísérőszövegből kiderül. Másrészt mindig arra törekszem, hogy a festmények eléggé kifejezőek legyenek ahhoz, hogy önmagukban is megállják a helyüket, és a részletesebb sztori csak egyfajta pluszt adjon.
Untsch Kata