Az év utolsó napján olvassátok 2016 legnépszerűbb installációiról szóló írásunkat!
CHRISTO – Floating Piers
Christo és Jeanne-Claude nem csak az előző században árasztották el a világot nagyszabású installációikkal, művészetük hagyománya a mai napig életben van. Bár Jeanne-Claude 2009-ben elhunyt, Christo partnere nélkül is folytatja közös művészetüket. A hétköznapi tárgyak becsomagolásával kezdődő művészeti projekt olyan hihetetlen elképzelések megvalósításán ment keresztül, mint például a coloradói hegygerincekben felhúzott függöny, a berlini Reichstag textil mögé bújtatása vagy egy alternatív átjáró installálása a New York-i Central Parkban. A házaspár inspiráló pályafutása megváltoztatta a köztéri művészet fogalmát azzal, hogy monumentális, általában konkrét tájrészleteket és épületeket felhasználó, ideiglenes land art munkákat valósítottak meg, amelyeknek az előkészítése és kivitelezése gyakran hosszú éveket vett igénybe. Christo ’Floating Piers’ néven futó, az olaszországi Iseói-tónál kivitelezett műalkotásának koncepcióját Jeanne-Claude-dal közösen találták ki 1970-ben. A közel tízezer négyzetméteren elterülő installáció a tóba benyúló földnyelveket kötötte össze, ezzel olyan átjárókat képezve a kis szigetek között, amelyeken a látogatók átsétálhatnak. A három kilométer hosszú sárga szövet a víz felszínére feszült, így az érdeklődők a vízszinttel egy vonalban járhatták körbe a tó szigeteit. Az ideiglenes út a vízi járdán túl 1,5 kilométeres szakaszon a tó partján lévő két városba is elvezette a sétálókat.
„Ahogy az összes többi projektünk, ez is ingyenesen látogatható a nap 24 órájában, az időjárástól függően. Nincs belépőjegy, nincs megnyitó, nincs foglalás, sem alkotó. A lebegő móló az utca meghosszabbítása, vagyis mindenkié.” – nyilatkozta Christo.
A lenyűgöző installáció csupán 16 napig volt látogatható, azután minden felhasznált anyagot eltávolítottak és gyárilag újrahasznosítottak.
JR legújabb installációi
Az olimpiai játékok alkalmából JR két köztéri művészeti munkával ékesítette Rio de Janeiro városát. Az alkotások a francia köztéri művész ’Inside Out’ című projektjének részét képezik. Ennek keretében különböző társadalmi osztályokból származó emberekről készít nagyméretű nyomatokat, majd helyezi ki a műveket különböző városok köztereire. A magasugróról készült installációt építkezéseken használt fémállványra rögzítette, amit aztán messziről is jól látható helyre, egy lakótelepi komplexum tetejére erősített, ezáltal a sportoló képe a város távoli feléből is jól látható. A helyszínválasztásnak köszönhetően a látvány olyan hatást kelt, mintha az óriási olimpikon az építmény felett próbálná átvetni magát, vagyis a magasugrás elengedhetetlen kellékét itt a lakótelep helyettesíti. A művész elmondása szerint a monokróm figura Mohamed Younes Idrisst jeleníti meg, egy 27 éves, Szudánból származó atlétát, aki jelenleg Kölnben él és sportol. A férfi nem jutott be a 2016-as riói olimpiára, ezért JR elhatározta, hogy valahogy a városba juttatja őt. A művész másik riói installációja egy műugrót ábrázol, aki kitárt karokkal a vízbe veti magát. A szintén fémállványra applikált műalkotás természetesen a folyóparton kapott helyet.
UGO RONDINONE – Seven magic mountains
A Las Vegastól délre található Nevadai sivatagot választotta idei egyik alkotása helyszínéül Ugo Rondinone svájci művész. A sziklás tájban installált hét szoborból álló installáció színes, helyi mészkődarabok egymásra helyezésével jött létre. A gravitációnak ellentmondó kompozíciók szemmel láthatóan az egyensúly és az összeomlás határán táncolnak. A majdnem öt évig tartó kivitelezés eredménye egy meditatív hangulatú, különleges installáció, ami az alkotó előző munkáihoz hasonlóan Rondinone geológiai érdeklődésének absztrakt formákban való megfogalmazása. A művész szerint a land art munka az emberek és természet kölcsönhatásával foglalkozik, a mesterséges és a naturális, a múlt és a jelen fogalmait vizsgálja. A műalkotás 2016. május 11-től számítva két éven keresztül látogatható. Ugo Rondinone másik, a Miami Art Basel rendezvényei alatt átadott köztéri szobráról előző cikkünkben olvashattok bővebben.
LUDOVICO EINAUDI előadása a Jeges-tengeren
A kortárs olasz zongorista és zeneszerző talán az év legkülönlegesebb koncertjét adta egy Jeges-tengeren úszó installáción. Einaudi a Greenpeace szervezésében a norvég Spitzbergák szigetcsoport közelében, jégtáblák között lebegő építményen adta elő egyik legújabb szerzeményét, ami az ’Elegy for the Arctic’ címet viseli. A színpadként szolgáló szerkezet egy mesterséges jéghegyet ábrázol, ami háromszáz fa háromszög felhasználásával készült. A performansz a globális felmelegedés hatására idejekorán visszavonult jégmennyiség miatt volt lehetséges. Az előadás a zongorista játéka mellett olyan emberek hangjával egészül ki, akik a sarkvidék védelméért, az olajfúrás csökkentéséért és a pusztító halászat ellen szólalnak fel.
https://www.youtube.com/watch?v=dHpHxA-9CVMhttps://www.youtube.com/watch?v=dHpHxA-9CVM
„Saját szememmel láttam a terület tiszta és törékeny karakterét, ami sokat segített abban, hogy ehhez méltó zenét komponáljak, amit a világ legjobb színpadán adhatok elő. Nagyon fontos, hogy megértsük a sarkvidék fontosságát, megállítsuk annak rombolását és elkezdjük a védelmét.”
BURNING MAN installációk
A minden évben megrendezésre kerülő Burning Man fesztivál ideiglenes metropoliszt alkot a nevadai Black Rock sivatagban. Az idei esemény is tele volt a sivatagi környezetbe installált művészeti alkotásokkal, amelyek a fesztivál kultúrájának elengedhetetlen darabjait képezik. Az idei év témája „Da Vinci műhelye” volt, a művészet története és az itáliai reneszánsz idején alkotó polihisztor innovatív találmányainak és felfedezéseinek emlékére. A művészet, a tudomány és a technológia egyesítésére törekvő alkotások az átmeneti várost az új reneszánsz epicentrumává varázsolták.
AI WEIWEI
Ai Weiwei a berlini Konzerthaus épületét 14000 mentőmellénnyel borította. A kortárs művészet egyik legfontosabb alakja, a kínai Ai Weiwei többek között intenzív társadalmi felelősségvállalásáról híres, amit sosem fél műalkotásain keresztül prezentálni. Az idei év legnagyobb krízisét, a menekültek helyzetét feldolgozó alkotása egy igen aktuális problémára hívja fel a világ figyelmét. A művész Leszbosz szigetén gyűjtött össze használt mentőmellényeket, amelyeket aztán Berlin egyik legikonikusabb épülete, a Konzerthaus főoszlopaira installált fel. A hat grandiózus oszlopon 14000 narancssárga mentőmellényt helyezett el, egymáshoz és a tartószerkezethez is körültekintően rögzítve. Weiwei idei legnagyobb installációja közvetlen kapcsolatba hozza az embereket, akiket a válság leginkább érint a nézőkkel, mivel minden mellény egy férfival, nővel vagy gyermekkel hozható összefüggésbe, akinek Leszbosz szigetére érkezése csak a megpróbáltatások kezdetét jelentette.
YAYOI KUSAMA – Narcissus Garden + Dots Obsession
A monumentális, különleges atmoszférákat teremtő installációiról híres Yayoi Kusama második alkalommal fogalmazta át a Philip Johnson által tervezett legendás üvegházat. Először 2016 tavaszán 1300 tükörsima gömböt eresztett a ház környezetébe. A Narcissus Garden című installáció egészen a közeli erdőig, mezőig és tóig tartott, drámai hangulatot kölcsönözve a minimalista építménynek. A természetes környezetbe komponált térinstalláció lehetőséget ad a gömbök elmozdulására, amit a vízmozgás és a szél biztosít, ezzel új kontextusba helyezve a geometriai formák sokaságát.
„Megtiszteltetés, hogy Yayoi Kusamával dolgozhatunk, mivel Philip Johnson maga is tisztelte őt és gyűjtötte munkáit. Ez az installáció játékos hangulatot kölcsönöz a tájnak, illetve ünnepi atmoszférát teremt Philip Johnson 110. születésnapjának és a múzeum alapításának 10. évfordulója alkalmából.” – nyilatkozta a Glass House kurátora és gyűjteményének menedzsere, Irene Shum.
A művésznő és az intézmény kollaborációjának következő példája szeptemberben valósult meg, amikor az üvegfalú ház áttetsző falaira piros pöttyök kerültek. Az installáció a ’Narcissus Garden’-nel egy időben kapott helyet a tájban. A műalkotás lehetőséget ad arra, hogy az építményből kitekintve egyszerre érzékeljük Johnson és Kusama világát. A pöttyök a végtelenség szimbólumai, amiben minden embernek megvan a saját pozíciója, a művésznőt is beleértve.
KATHARINA GROSSE – Rockaway!
Katharina Grosse – Rockaway!, Fort Tilden, New York / fotó: Designboom
Katharina Grosse legfrissebb alkotása New York állambeli Rockaway-félszigeten, Fort Tildenben található. Az említett terület egyike azoknak a helyeknek, amelyeket a 2012-es Sandy hurrikán lakhatatlanná tett. Katharina egy lebontásra ítélt, korábban katonai célokra használt épületet borított a piros árnyalataiban játszó festékkel, aminek eredménye egy figyelemfelkeltő és attraktív, helyspecifikus installáció lett. Ezzel a gesztussal egyfajta emlékmű jött létre. A szándékosan természetellenes színekben játszó épület a múlandóság és a tünékenység fogalmaival értelmezhető. A ház belsejében, oldalain és előtte, a betonon szétterülő festék kiemeli az épületet annak természetes környezetéből és a tragédiára való emlékezés, majd a továbblépés és újjászületés dimenziójába helyezi azt.
A művésznő meghatározó és karakteres stílusát előző lapszámunkban Fehér Dávid elemezte. A határ fogalmát átértelmező, „all-over” struktúrát alkalmazó Grosse az emberi nyomhagyás archetípusát gondolja újra művészetében. Bár maga az alkotó elutasítja a művészeti kategorizálást, épített és festett terei street artba oltott informel művészetként jellemezhetőek – írja az Artlocator második számában Fehér Dávid.
EDOARDO TRESOLDI – Basilica di Siponto
A dél-olaszországi Puglia városában található a terület legfontosabb régészeti kutatóhelyszíne, a Siponto történelmi park. A román kori építészet gyöngyszemeit rejtő ásatási hely magába foglalja egy kora keresztény bazilika maradványait, ami a város egykori egyházmegye székhely mivoltát jelölte. A romok helyszínén Edoardo Tresoldi dróthálók felhasználásával készített installációt, amely az egyházi épület egykori formáját idézi meg. A ’Basilica di Siponto’ címet viselő műalkotás lehetővé teszi, hogy az eredeti bazilika teljes kiterjedésében tárulhasson a látogatók elé. Az áttetsző anyag használata a múlt megidézésének nagyszerű formája, amivel az olasz művész szó szerint feltámasztja a múltat.
BIANCOSHOCK – Borderlife
Milánó Lodi nevű kerületében az olasz művész, Biancoshock üres utcai kábelaknákat változtatott földalatti, miniatűr életterekké. A három installáció, amely ’Borderlife’ sorozatának keretén belül jött létre, eredetileg karbantartási célokra kialakított, de mára használaton kívüli lyukakban kapott helyet, amelyek nehéz fémajtókkal vannak elzárva a világ elől. Az első apró szoba egy konyha, aminek falán kanalak és egy óra lógnak, a másik egy fürdőszoba zuhannyal és hozzá csatolt törülközővel, a harmadik pedig egy tapétázott falú előszoba festménnyel és egy kalappal a falain. A köztéri installáció a lakhatási körülmények aktuális helyzetére adott reakció, pontosabban olyan hajléktalanok történetét közvetíti, akiknek nincs más választásuk, mint korlátozott és illegális helyeken, például kábelaknákban élni. A művésznek a román főváros, Bukarest helyzetét vizsgáló kutatásai szerint több mint hatszáz ember kényszerül az utcákon a föld alatt élni.
„Ha nem lehet megoldani a problémát, legalább tegyük azt kényelmesebbé” – mondja Biancoshock, aki egy sokak előtt ismeretlen helyzetre hívja fel a figyelmet.
Untsch Kata