Artlocator reflexiók I. rész – Danka Zsófia
Az Artlocator csapata saját műtárgyválogatás sorozatokkal és egy választott verssel szeretne reflektálni a jelen kritikus társadalmi és gazdasági helyzetére, a világjárvány okozta eseményekre, mindennapokra. A részletes szakmai leírások és elemzések helyett csak a műtárgyak beszélnek, egy-egy szerkesztő szubjektív válogatásában.
Egyre…
Egyre kevesebbet tudok magamról?
vagy mintha napba kellene
néznem, bármerre fordulok – egyetlen
érzékkel vett körül valami
isten? és most már egyre többször
verődöm vissza ugyanúgy: amíg majd
mindenemet végképp egyféleként
kapom vissza? Megrémülök… mi készül…
ide-oda verődöm… el-
egyetlenedve. Van, ahogy már lennem se kell, és
akkor már, úgy, meg sem vagyok.
/Tandori Dezső/
Courtesy of the artist and Petzel, New York.
