Összegyűjtöttük nektek kedvenc tavalyi és nem tavalyi zenéinket, hogy megadjuk a hangulatot 2020 első napjaira. A válogatásunk a klímaváltozásról éneklő Weyes Blood-tól a hatvanas évek pszichedelikáján át a fiatal londoni jazzig széles skálán mozog, így reméljük, hogy mindenki talál valami kedvére valót.
Róza és Zsófi
Nérija – Blume
A Nérija jött ki „Blume” névre keresztelt bemutatkozó lemezével. A kollektíva tagjai tizenéves korukban ismerkedtek össze a Tomorrow’s Warriors hétvégi jazz workshpjain. A „Blume” légies, energikus és táncolható számai a világ minden szegletéből kölcsönzött hangzásokat – akár csak London – igazi olvasztótégelyként találkoztatnak.
DJ Koze – Knock Knock
A német producer harmadik nagylemeze éber álomként bontakozik ki. Az egyszerre szép és különös elektronikus zenei megoldásokkal újragondolt, letisztult balladák adják DJ Koze zenéjének nem mindennapi atmoszféráját. Ha tavaly esetleg elkerült volna ez az album, most mindenképp hallgasd meg, mert ez az a zene, ami télen-nyáron, pörgéshez vagy pihenéshez egyaránt kiváló.
Weyes Blood – Titanic Rising
Natalie Mering negyedik lemeze szinte az összes 2019-es album összegző cikkben előkelő helyen jelenik meg, nem véletlenül. Az énekesnő nyilatkozatai szerint a számokat részben a globális felmelegedés és környezettel kapcsolatos aggodalmak ösztönözték.
“Úgy érzem egyre jobb vagyok ebben a remény dologban.” – nyilatkozta az énekesnő. És valóban ez tükröződik az albumról is: a könnyednek nem mondható szövegek ellenére sem érezzük kilátástalannak a helyzetet.
Andrew Bird – My Finest Work Yet
Az amerikai zenész új albumján a főként folk, jazz, és alternatív rock elemeket ötvöz. Szövegei, amelyek még verseskötetben is működni tudnának, éles kritikával mondogatnak oda korunknak és még nekünk, hallgatóknak is. Ez az az album, amit újra és újra pörgetsz, mert mindig találsz benne egy új részletet, ami nem hagy nyugodni.
Dorian Electra – Flamboyant
Az elmúlt év felfedezettje számomra kétségtelenül Dorian Electra, akinek nem csak a zenéit ajánlom – a klipjeit is. Sőt, első körben mindenképpen együtt a kettőt. Dorian munkásságának középpontjában a gender áll: Flamboyant című albumának számai különböző “férfi szereptípusokat” dolgoz fel és kérdőjelez meg – mindezt borzasztó szórakoztatóan és komplex vizuális szimbólumrendszerrel.
Ide kattintva részletesebb elemzést hallgathatsz az albumról!
Claire Laffut – Mojo
Claire Laffut amellett, hogy modell és festő, nagyon jó zenéket is csinál.
Az i-D-nak a következőképpen írta le zenei stílusát: “Egy belga gyerek zenéje: gyerekes, édes, mint egy citromtorta habcsós öntettel. Ezt keverem afrikai rítmusokkal, friss poppal, kiegészülve egy kis bossa nova-val. Szeretek táncolni és szeretem a forróságot is.”
Mark Rhonson – Late Night Feelings
A mainstream popzenei vonalból Rhonson legújabb lemeze megér egy hallgatást. A sztárprodukcer könnyed és érzelmes csillogó popszámokat vonultat fel Late Night Feelings című nagylemezén, többek között olyan meghatározó énekesnőkkel együttműködve, mint Lykke Li, Camilla Cabello, és Angel Olsen. A cím és a viccesen giccses diszkó szív borító remekül összefoglalja az album reménytelenül romantikus, szentimentális hangulatát.
The Zombies – Odessey and Oracle
Tavaly ismerkedtem meg ezzel az albummal egy ismerősöm ajánlására – amiért nagyon hálás vagyok azóta is. Az Odessey and Oracle (1968) a harmadik nagylemeze az együttesnek, ami 1958-ban alakult meg és a mai napig aktív. Műfajilag a pszichedelikus rock, pop-rock kategóriákba sorolható.
Sudan Archives – Athena
Brittney Parks, művész nevén Sudan Archives idén végre elkészítette első nagylemezét, amit nagyon vártunk hisz, Brittney EP-i és Single-jei alapján sejthető volt, hogy az Athena nagyot fog szólni. Az énekesnő és autodidakta hegedűművész főként hip-hop, soul és R&B alapokra építő zenéjét szudáni és ghánai vonós motívumokkal díszíti. Az album címadása nem véletlenszerű. Az Athena erőteljes és gyönyörű számai az áradó nőiesség és gazdag kulturális gyökerek zenéje.
Buddy – Harlan & Alondra
A 26 éves Simmie Sims Harlan & Alondra című albuma Compton-i szülővárosa egyik utcájáról kapta nevét. Az album hangulata végig nosztalgikus, sokat megtudhatunk Buddy gyermekkoráról – aki húgától kapta ezt a nevet. A 12 szám alatt Simmie nem csak rap tudását, énektudását is megcsillogtatja.